[Archivio Storico]

Капитолий 22

All’inizio del 1936, la posizione di Ordzhonikidze, nella gerarchia del partito e dello stato, appariva molto solida.Il 24 ottobre 1936, giorno del suo cinquantesimo compleanno, venne Celebrato con cerimonie, articoli di giornale, pubblicazioni e, in suo onore, col suo nome vennero ribattezzate, città, fabbriche e fattorie collettive.

Имя Орджоникидзе — это первый раз, когда он читал свою компанию Сталину. Еще один важный момент, связанный с надежностью Сталина, — это новая эпоха противоборства, в которой все происходит из-за процессов в Москве, и они помогают контролировать террористические акты.

Орджоникидзе si distingueva dagli altri лидер del Cremlino, che si erano trasformati in burocrati anonimi e in e прокурорские пассивы дельи ордини ди Сталин, perché эпоха в обладании специфическим качеством: Sincerità, tendenze Democrahe, lealtà verso verso menio e l’ipocrisia. Постоянное качество Bolsceviche Possono Essere in parte spiegate con il maggior peso del passato rivoluzionario di Ordzhonikidze rispetto agli altri сотрудничества Сталина.Lenin non lo avrebbe potuto dire di nessun altro dei members del Политбюро Сталина, ciò che miss di Ordzhonikidze in uno degli suoi ultimi lavori: «Io sono appartenuto personalmente al suo circolo di amici, e ho lavorato con lui nell’emigrazione ».

Le nuvole iniziarono ad addensarsi sulla testa di Ordzhonikidze dopo l’arresto di Piatakov. Prima di allora, Ordzhonikidze era riuscito a difendere, sia a Mosca che in provincia, il personale del suo Commissariato del Popolo dalle обвиняет в ложных и далле репрессиях.Durante il riesame delle tessere del partito (Primavera-Estate 1936), su 823 appartenenti alla nomenklatura del Commissariato del Popolo per l’Industria pesante, соло в un undici erano stati rimossi dal loro incarico e, fra questi, in 9 d vennero partito арестовать. Comunque, negli ultimi quattro mesi del 1936, 44 furono rimossi dai loro posti. Trentasette di loro furono espulsi dal partito, trentaquattro dei quali vennero arrestati. In un scheda, nel dipartimento dei quadri dirigenti che faceva capo al Comitato di Controllo, da cui sono stati presi questi dati, sessantacinque persone appartenenti alla nomenklatura sono, указывает, что «индивидуальный, который в пассиве, является участником, выполняющим амбициозную работу» ”, Vale a dire i nomi dei futuri кандидат всех преследований.Un documento preparato dal direttorato del Commissariato del Commercio, contenente una lista di 1060 funzionari dell’apparato del Commissariato dell’Industria Pesante, che in passato erano stati espulsi dal partito: di 94 of loro era stata provata «l’attivitiona».

Durante i giorni delle Celebrazioni del Suo Compleanno, эпоха Орджоникидзе в Вакансии в Кисловодске. Lì venne raggiunto dalla notizia, что в эпоху Джорджии, является арестованным на братство Маджиоре Папулии.Era il primo caso di arresto di un parente di un membersro del Политбюро (in seguito, simili arresti avrebbero colpito quasi tutti «compagni d’armi» Сталина). Орджоникидзе — это Берия, который знает всю информацию о казино Папулии, и дает возможность понять, что такое братство. Берия, наставник си адоперава для расширения и временного покоя, дает возможность получить это право только на основании истечения срока.

Sono sopravvissuti un buon numero di importanti resoconti di testimoni oculari, около l’umore di Ordzhonikidze pochi mesi prima della sua morte.Нел 1956, Микоян скрисс: «Серго… reagì bruscamente alla repressione che aveva iniziato a colpire i dirigenti del partito e dell’economia».

Una testimonianza ancora più concreta è статистические данные от S.Z. Ginsburg, uno dei pochi sopravvissuti tra i colleghi Ordzhonikidze: a metà degli anni trenta il personale del Commissariato dell’Industria Pesante, si era accorto che Ordzhonikidze di buon carattere, consitamente allegro ‘verse seper , introverso, pensieroso, scoraggiato.«A quei tempi avrebbe esclamato: non sono assolutamente d’accordo!» Рикорда Гинзбург «Io non so esattamente cosa c’era in Discussione, e certamente non posi alcuna domanda indiscreta. Ma qualche volta Sergo mi chiedeva di questo o quel component dello staff, dal che io potevo indovinare che probabilmente ‘ lassù ’ si discuteva del destino di quelle persone ».

Al Plenum del Comitato Centrale del Luglio, 1953, посвященный Касо Берия, различные члены Политбюро, входящие в состав Политбюро, входящие в состав Берии, не противостояли Орджоникидзе.«Рикордо» дисс Воришилов «Che all’epoca, e questo lo sanno bene anche i compagni Molotov e Kaganovich, oltre che i compagni Georgiani di Tblisi, specialmente quelli che sono presenti qui ora, che Beria giocò un ruolo scellerato nella vita dello splendido splendido Серго Орджоникидзе. Egli fece все quanto gli fu possible per calunniare e screditare questa persona veramente pura di fronte a Stalin. Серго Орджоникидзе riferì, non solo a me, ma anche ad altri compagni, cose terribili su Beria ».Una versione simile dei fatti venne delineata da Андреева: «Берия мизе Сталин и Орджоникидзе uno contro l’altro, e il cuore nobile del Compagno Ordzhonikidze non potè reggere a questo : Così Beria distrusse una dei migliori de parienoti dirigenoti. più vicini a Сталин ». Микоян riferì di quanto gli shape — pochi giorni prima di morire — Орджоникидзе в конфиденциальном разговоре: «Io non capisco perché Stalin non si fida di me. Io sono assolutamente leale con lui, non voglio lottare contro di lui, io voglio sostenerlo.In questa facenda un ruolo importante è stato giocato dagli intrighi di Берия: lui dà a Stalin informazioni scorrette, e Stalin gli crede ».

Non è difficile notare che, in tutti questi contributi, l’accento è posto sulla sconfinata devozione di Ordzhonikidze per Stalin, e la morte di Ordzhonikidze spiegata — nello spirito della versione stalinista del 1937 — conte il fuatto non il 1937 — conte il f cuato il sopportare (anche se questa volta non erano pi le notizie sul tradimento dei trotskisti che il suo cuore non poteva sopportare, ma gli intrighi di Beria).L’esagerazione del ruolo di Beria nella morte di Ordzhonikidze, era majormente dovuta al fatto che, gli eredi di Stalin che avevano arrestato Beria perché personalmente preoccupati per la loro sicurezza personale, non sapevano Precisamente muover quali. In quel momento, ascrivere a Beria gli intrighi contro Ordzhonikidze, ancora riverito nella memoria popolare, appariva la soluzione migliore. Così mentre tacevano dei motivi reali che stavano alla base del conflitto tra Ordzhonikidze e Stalin, attribuirono le colpe all macchinazioni Beria.Questa era la posizione politica degli eredi di Stalin dell’epoca: attribuire i crimini di Stalin a Beria (Che comunque era personalmente responsabile di non pochi crimini). «Nel 1953 creammo, per dirla schiettamente, una versione dei fatti secondo la quale, Beria appariva l’unico responsabile dei crimini comssi sotto il режим Сталина». Avrebbe ricordato in seguito Kruscev: «Quel tempo noi non ci eravamo liberati dall’idea che сталинская эпоха l’amico di tutti, il padre del popolo, un genio e così via.Eravamo prigionieri della versione che noi stessi avevamo creato nell’interesse della riabilitazione di Stalin: la Colpa non era di Dio, ma dei suoi Santi, che si rivolgevano a lui maldestramente. Pertanto Dio mandava giù grandine tuoni e altre calamità. Se il popolo avesse raggiunto la consapevolezza che la colpa era del partito [Kruscev si riferiva- in linea con la tradizione stalinista — все’ппараты-дель-партито, и в частности all’elite dirigente. В.Р.], sarebbe stata la fine per il partito…Noi eravamo allora ancora prigionieri del defunto Stalin, e davamo al partito e al popolo una falsa spiegazione facendo cadere il biasimo unicamente su Берия. Ci sembrava la figura più Applicata allo scopo. Noi facemmo di tutto per proteggere Stalin, sebbene stessimo proteggendo un criminale assassino, in quanto non ci eravamo liberati dal culto di Stalin ».

Detto questo, la versione about l’ostilità della relazione Ordzhonikidze-Beria, manteneva un fondamento reale. Себбене Орджоникидзе stesse, nella gerarchia del partito, nettamente più in alto di Beria, nel 1932 non era riuscito ad impedire la Promozione di quest’ultimo al vertice della organzazione delpartito Trans-Caucasico.Il fatto che Ordzhonikidze fosse contrario a сказка nomina viene riportato nelle memorie di Ginzburg e A.V. Снегов — uno dei dirigenti del Comitato Reginale Trans-Caucasico negli anni trenta. Ginzburg ricorda anche che l’atteggiamento negativo di Ordzhonikidze nei confronti di Beria si approfondì col passare degli anni. Э. Орджоникидзе non lo nascondeva ».

La prova è contenuta in numerosi dossier investigativi che vanno dagli anni trenta agli anni cinquanta. М. Звонцов, заместитель комитата округа Балкарского, арестованный в 1938 году, riferì, durante un interrogatorio, una Discussione tra Betal Kalmykov, il capo dell’organizzazione del partito di questa repubblica, e Ordzhonikidze: «Betal Pose la domanda: 900 Серго, per quanto tempo ancora questa canaglia resterà alla guida dell’organizzazione del partito Trans-Caucasico ‘.Sergo rispose: ’ Qualcuno crede ancora in lui, ma col tempo si smaschererà da solo .’ »

Durante l’investigazione sul caso Beria, Bagirov, segretario del Comitato Centrale del Partito dell’Azerbagijan, riferì che Ordzhonikidze lo interrogò approfonditamente su Beria e parlò di quest’ultimo in termini estremamente negativi. Da queste converazioni risultava che «Орджоникидзевская эра, консапеволе дель традиций и истинного творчества Берии… che aveva deciso di usare ogni mezzo needario a screditare Ordzhonikidze»

L’odio di Beria per Ordzhonikidze fu descritto anche da ex appartenenti alla corte di Beria.«Io sapevo» свидетельство шариата «che pubblicamente Beria mostrava di apprezzare Ordzhonikidze, ma in realtà, coi suoi intimi, diceva di lui le cose più vili». «In presenza mia e di altre persone», — говорит Гоглидзе, «espresse dei commenti irrispettosi su Sergo Ordzhonikidze… Io ebbi l’impressione che Beria avesse del rancore personale verso Ordzhonikidze, e stesse tentando di aizzare gli altri contro di l’e.

Dopo la morte di Ordzhonikidze, la rappresaglia di Beria si abbattè, non solo contro il fratello maggiore, ma anche contro altri parenti.Nel maggio del 41, Константин Орджоникидзе, il fratello minore di Sergo, venne arseato su ordine di Beria. Dopo tre anni di indagini che non portarono a niente, venne condannato da una Corte Speciale a 5 anni carcere in isolamento. В сегито Берия, фирма из-за проверки, проведенная по делу Константина Орджоникидзе: второй раз, проведенный по делу о смерти Сталина.

Certamente, gli intrighi di Beria non erano sufficienti a spiegare, né la morte di Ordzhonikidze, né il suo umore depresso e scoraggiato negli ultimi giorni della sua vita.Nel suo rapporto al Ventesimo Congresso del Partito, cambiò bruscamente rotta nella spiegazione dei rapporti tra Stalin, Ordzhonikidze e Beria. Допо aver dichiarato: «Орджоникидзе сопротивлялся иль pieno dispiegamento delle sanguinose rappresaglie di Beria… si è semper opposto a Beria, discutendone anche con Stalin». Крущев добавил, что он не имеет равных возможностей, что «invece di indagare e prendere le dovute contromisure», Сталин разрешил Берию разрушить его братство Орджоникидзе, e di portare lo stesso Ordzhonikidze a uno stato story da costringerlo al suicidio.”

Nelle sue memorie Kruscev dà una versione dell’ultima convert di Ordzhonikidze con Mikoyan значительно отличается от resoconto di Mikoyan del 1953. In questa versione, Beria non viene menzionato per spiegare perché de la политическая политика. Secondo Krusciov, Mikoyan, dopo la morte di Stalin, gli rivelò che Ordzhonikidze aveva dichiarato che «non poteva continue a vivere: non poteva lottare contro Stalin e allo stesso tempo non poteva tollerare ciò che questi stava facendo».В un altro punto delle sue memorie, sottolinea che Ordzhonikidze преподносит Микояну Che «Сталин non aveva fiducia in lui, infatti, tutti и quadri da lui selezionati erano stati distrutti».

Il resoconto di Krusciov sulla sofferenza passiva di Ordzhonikidze — это противопоставление доказательств диверсо-каратерии. М. Орахелашвили, uno dei vecchi Bolscevichi Georgiani ed amico intimo di Ordzhonikidze, свидетельство нелла sua istruttoria.Riguardo a questo Ordzhonikidze aveva una grande influenza su di me; nel 1936, parlando con me dell’atteggiamento di Stalin verso i dirigenti dell’Opposizione di Leningrado (Зиновьев, Каменев, Залуцкий), mi Ische Che Stalin, con la sua estrema crudeltà, stava portando il partito al disastro, e alla fine avtoreb la nazione in una via senza sbocchi… Devo dire che il salotto di Ordzhonikidze, e la sua dacia nei fine settimana, эра luogo di raccolta dei partecipanti alla nostra organzazione controrivoluzionaria.Mentre si aspettava l’arrivo di Ordzhonikidze, si facevano i più aperti discorsi controrivoluzionari; Che non si interrompevano neanche quando appariva Ordzhonikidze ». Если это исключено из запроса депонирования условно-досрочного освобождения «calunniosi» и «controrivoluzionari», вставьте nel verbale daglivestigatori, возможно, есть un’idea chiara di quale fosse l’umore che Ordzhonikidze condivideva con suoi più stretti amici negli.

Lo stesso Stalin descrisse i suoi contrasti con Ordzhonikidze nel Plenum del Comitato Centrale di Febbraio-Marzo.Secondo Stalin, Ordzhonikidze soffriva della seguente malattia: «Quando si legava a qualcuno, si assicurava la lealtà di questo qualcuno, e Collaboration con lui, a dispetto degli allarmi lanciati dal partito e dal Comitato Centrale Centrale» con se stesso. В. Р.]. Quanta fatica ha sprecato per difendere uomini che ora si sono rivelati delle canaglie [quel punto Stalin ha evocato i compagni di lavoro di Ordzhonikidze in Trans-Caucasia, che Ordzhonikidze aveva difeso contro gli attacchi calunniosi le.В.Р.]… Quanto tempo ha sprecato, e quanto ce ne ha fatto sprecare ». Сталин фу частичному малигно парландо деи раппорти тра Орджоникидзе и Ломинадзе, uno dei capi del cosiddetto« Blocco sinistra-destra ».

Affermando che «Ordzhonikidze conosceva molto meglio di noi gli ‘errori’ di Lominadze», Stalin rivelò che, tra il 1926 e il 1928, Орджоникидзе рисовалец «lettere anti -partito» да Ломинадзе, e che, «solo dopo otto o nove che erano state scritte », Орджоникидзе глиене авева ривелато лестистенца.(Все в порядке, полученном Орджоникидзе, уничтожившим Сталина, quando il rapporto era già pronto ad andare in stampa).

Negli ultimi mesi della sua vita, Орджоникидзе, parlò ripetutamente della lealtà dei dirigenti dell’industria che lui aveva sostenuto e degli ingegneri e dei tecnici in general: si fece garante della diagio legio, as . Quando Stalin fu informato che Ordzhonikidze andava facendo simili dichiarazioni in pubblico, pensò che al prossimo Plenum del Comitato Centrale, Ordzhonikidze si si sarebbe potuto opporre a ulteriori rappresaglie contro i quadri dell’economia.Per evitare quest’esito, doveva suscitare il senso di colpa в Орджоникидзе, responsabile di aver protetto i ‘traditori smascherati’: Piatakov, Rataichak e altri. Сталин провёл соавторство с Орджоникидзе (e gli altri members del Politburo), voleva renderlo compice di un fatto di sangue: così, per l’imminente Plenum del Comitato Centrale gli affidò il compito di tenere il rapporto sul sabotustaggio nellante di sangue. La Bozza della Relazione Presentata da Ordzhonikidze, fu letteralmente ricoperta di annotazioni e commenti di Stalin.Чиедева и Орджоникидзе в «parlare in modo più deciso» del sabotaggio, e mettere al centro del rapporto la предложение che и dirigenti Economici, «он представляет собой концепцию молто хиара ди хи — единого друга и ди хи и немика советского режима».

Da parte sua, Орджоникидзе подготовил una contromossa estremamente seria. Nella bozza che scrisse, включая il punto seguente: «Per il rapporto al Comitato Centrale del Commissariato del Popolo per l’Industria Pesante, informare, entro dieci giorni, около lo stato dei lavori di costruzione del complesso chimico di vamerobrica de Vamerovo. ferroviari negli Urali, rilevando le misurecrete prese al fine di liquidare, in queste aziende, le consguenze dei danneggiamenti e dei sabotaggi, al fine di garantire, secondo quanto stabilito la funzionalità di queste imprese ».Con queste parole si riferiva a quelle imprese dove, secondo il materiale proviente dal processo del «Centro trotskista anti-sovietivo», il sabotaggio si sarebbe manifestato su Wasta Scala.

Орджоникидзе говорит о том, что голосование происходит в результате проверки ситуации в questi siti, un processo di verifica già iniziato, su suo impulso, da personale del Ministero. Inviando una уполномоченный в Камерово 5 февраля 1937 года, президентом, профессором Н. Гельперином, вынудившим вас отказаться от участия в общественном процессе.Nel fare questo usò una formulazione piuttosto accorta. «Tieni a mente», «рассмотренный Ordzhonikidze», «который привлекает внимание человека с uno dei più attivi centri di sabotaggio… Ricordati che vigliacchi e disonesti potrebbero essere tentati di attribuire tutto al sabotaggio, allo scopomite, di lasco nacopomite process, allo scopomite, di lasco nice nation … Sarebbe estremamente scorretto permettere che questo accada… Tu devi affrontare questo caso in qualità di specialista tecnico… e devi distinguere i casi di sabotaggio volontario dai casi di errori unwontari — questo è il tuo compito Principale.”

La Commissione di Gelperin ritornò a Mosca e prepare una relazione dettagliata, nella quale non compare neanche una volta la parola ‘sabotaggio’. Орджоникидзе si attivò per ottenere una relazione del genere da una Commissione presieduta dal suo vice, Осипов-Шмидт, che indagò sullo stato dell’industria del carbone del Donbass.

Una terza Commissione, diretta dal Deputato Commissario del Popolo Pavlunovsky e il capo della Principale Industria di Costruzioni, Ginzburg fu spedita в Нижнем Тагиле, нырнула на фабрику по производству вагонов ферровиари в строительстве.Это был телефонный звонок Орджоникидзе в Тагил, чтобы получить от Гинзбурга lo stato dei lavori di costruzione e che tipo di crimini erano stati scoperti dalla Commissione. Ginzburg Rispose Che la qualità del lavoro del sito ispezionato era di molto superiore di qualsiasi altro sito di costruzione negli Urali «La fabbrica è stata costruita solidamente, seguendo il progetto iniziale, sebbene vi siano alcune finiça de l’ésésééé é lavori sono a un punto morto ei lavoratori sono costernati «.

Al suo ritorno a Mosca, la mattina del 18 febbraio, Ginzburg telefonò немедленно к Орджоникидзе: Rispose la moglie dicendogli che Ordzhonikidze le aveva chiesto different volte se Ginzburg e Pavlunovsky erano già rientrati. Зинаида Гавриловна диссе че Орджоникидзе става рипосандо, е че авева киесто че и сегретари делла комиссионер ло аспеттассеро нелла суа дачия, голубь Орджоникидзе гли авреббе престо раггиунти.

L’attività di Ordzhonikidze del giorno prima, 17 febbraio, è stata ricostruita da moltivestigatori, sulla base ai Documenti sopravissuti e dei resoconti dei testimoni oculari.Все члены Орджоникидзе, принимающие участие в политбюро, участвуют в заседании, посвященном рисованию, и представляют все неизбежные Пленум Центрального комитета (Plenum del Comitato Centrale). Di sera andò al Commissariato Del Popolo dove parlò con Gelperin e Ossipov-Shmidt.

Mentre Ordzhonikidze era al Commissariato del Popolo, fu perquisito il suo appartamento. Немедленно позвоните Сталину, чтобы он был возмущен. Сталин ответил: «E’ questa la loro funzione… potrebbero anche resolvere di venire a perquisire anche da me.Non innervosirti ». La mattina successiva Орджоникидзе ebbe un разговорный со Сталиным. Qundo rientro a casa ebbe un’altra telefonica con Stalin. Fu uno scontro «duro e fuori controllo, con reciproci insulti e recriminazioni sia in Russo che in Georgiano».

Nel frattempo Ginzburg non aspettò nella dacia l’arrivo di Ordzhonikidze, ma fece ritorno al Commissariato del Popolo. Da dove fu subito convocato, assieme ad altri dirigenticonomi, nell’appartamento di Ordzhonikidze, dove trovò Stalin e altri members of the Politburo al capezzale di Ordzhonikidze ormai cadavere.Сталин affermò distintamente: «Sergo ha lavorato allo stremo con un cuore malato, e il suo cuore non ha retto allo стресс».

Dopo la morte di Stalin, la moglie d’Ordzhonikidze, raccontò ai suoi intimi che Stalin, mentre lasciava l’appartamento, la avvertì bruscamente: «Non una sola parola a nessuno sui dettagli della morte di Sergo. Niente, eccetto l’annuncio ufficiale che conoscerai da me ».

Una dichiarazione ufficiale, фирма dal Commissario Del Popolo della Salute insieme ad altri medici del Cremlino, affermava che Орджоникидзе эпохи «импровизаменте морто д’инфарто дюранте ун рипосо померидиано».Tutti i medici che firmarono il bollettino sulla causa della morte furono successivamente fucilati.

Chiunque sia minimamente lucido non può non notare la successione temporale dei tre eventi: Il processo contro il ’Centro Trotskista’, la morte implvvisa di Ordzhonikidze, e il Plenum di Febbraio-Marzo. L’apertura del Plenum, originariamente prevista per il 20 febbraio, fu posticipata di tre giorni a causa dei funerali di Ordzhonikidze. Già durante i funerali fu fatta girare la voce, che era stato il tradimento di ‘Piatakov’ e degli altri ‘trotskisti», продюсирование шока, че авева портато алла морте Орджоникидзе.Nel suo discorso alla cerimonia funebre, Молотов аффермо: «Я немичи дель пополо, я троцкисты дегенерати, ханно аффреттато ла морте ди Орджоникидзе. Il Compagno Ordzhonikidze, non si aspettava, che Piatakov potesse cadere così in basso ».

Nelle sue memorie Kruscev ha dichiarato che nel 1937 non conosceva la causa della morte di Ordzhonikidze. Dice di aver saputo del suicidio di Ordzhonikidze solo dopo la guerra, da Malenkov, che a sua volta l’aveva saputo, da una fortunosa converazione con Stalin.Dichiarazione di Kruscev правдоподобен. Сталин потребовал от Орджоникидзе упорядочить свои суициды, которые были совершены Орджоникидзе в эпоху самоубийства, не являясь членами Центрального комитета и немцами, которые были совершены крупными партиями. Il suicidio di Ordzhonikidze andava a rafforzare la tesi sostenuta nel rapporto che Kruscev tenne al Ventesimo Congresso, secondo la quale era, immortal ai pi stretchti members opporsi ai voleri di Сталин. Гесто Орджоникидзе, созданное Хрущевым человеком, является личным лицом, пришедшим из рук в руки преступников Сталина.

Это наблюдение за самоубийством Орджоникидзе — это собственное состояние Молотова, значащее событие в духе цинизма и горячего сталинизма эпохи качества. Alla fine, la disgrazia maggiore causata dal suicidio di Ordzhonikidze era di «aver messo Stalin in una posizione difficile». Conversando con Chuyev, Molotov descrisse e caratterizzò l’ultimo atto di Ordzhonikidze nella seguente maniera: il fratello di Ordzhonikidze «Ha parlato contro il potere Sovietico.C’era materiale affidabile contro di lui. Сталин ordinò il suo arresto. Орджоникидзе не фу sconvolto. Così si suicidò a casa sua. В questo modo semplice [ sic ! В.Р.] Возникла проблема. Con il suo ultimo passo ha in ogni modo dimostrato d’essere instabile. Era certamente un atto contro Сталина. E contro la linea del partito, sì contro la linea del partito. Un gesto molto cattivo. Non riesco ad translatearlo in nessun’altra maniera… »

«Quando Sergo si sparò, Stalin si arrabbiò molto con lui?» chiese Chuyev.

«Assolutamente», риспон Молотов.

C’è una prova che Molotov diede il suo contributo alla persecuzione di Ordzhonikidze.

Nel 1957, al Plenum di Giugno del Comitato Centrale, il Procuratore Generale dell’URSS, dichiarò che durante l’inchiesta su Берия, Ворошилов gli aveva detto: «Dovete iniziare ad approfondire il caso Ordzhonikidze. Lo braccarono, e non segreto che Вячеслав Михайлович [Молотов], quando era President del Sovnarkom, si comportò in modo scorretto nei confronti del defunto ».

Ci sono anche dei resoconti che mettono в обсуждении версии суицида Орджоникидзе. Secondo la testimonianza di molte persone, che gli stavano accanto, Орджоникидзе, negli ultimi giorni della sua vita, era molto energico e non mostrava alcun segno di depressione, che lo avrebbe potuto portare al suicidio. Ginzburg che conosceva Ordzhonikidze molto bene, rimarcò che: «chiunque conosceva i suoi atti, le sue intenzioni, i suoi progetti, in особенно negli ultimi giorni, quando si stava preparando al Plenum del CCzhensia Egli si stava preparando accuratamente… a pronunciarsi contro lo sterminio dei quadri del partito, dei dirigenti dell’industria e delle costruzioni ».

Nelle sue memorie, Ginzburg cita una testimonianza inviatagli dalla sua ex collega del Commissariato dell’Industria pesante В. Н. Сидорова. Quest’ultima riferiva quanto le aveva, in gran segreto, rivelato Зинаида Гавриловна [la moglie di Ordzhonikidze]. Nel primo pomeriggio del 18 febbraio, un uomo che lei non conosceva arrivò all’appartamento di Ordzhonikidze, sostenendo che doveva consgnare personalmente a Ordzhonikidze un fasicolo contenente documents del Политбюро. Почи мелочи допо иль passaggio dello sconosciuto nello studio di Ordzhonikidze, si sentì lo sparo.Prima dell’arrivo di quest’uomo aveva affrontato una dura convert telefonica con Stalin in lingua Giorgiana.

Diversi fatti raccontati da Ginzburg descrivono l’atteggiamento di Stalin verso Ordzhonikidze dopo che si era ammazzato. Così, все sforzi dei compagni di Ordzhonikidze affinché il Governo decretasse per la costruzione di unmondo in suo onore, furono vanificati da una opposizione muta. Dopo la guerra, da una lista di progetti di monmenti pronti per la costruzione, Stalin depennò un unico nome.Келло ди Орджоникидзе.

Torna all’indice

Прецедентный капитолий Вай

Вай капитоло успеха

Inizio pagina

Ultima modifica 5.03.2008

Ordzhonikidze ist eine legendäre Persönlichkeit zu Beginn der Sowjetzeit. Party und soziale Aktivitäten

Quell-Wikipedia

Орджоникидзе Григорий Константинович 2. Vorsitzender der Zentralen Kontrollkommission der KPdSU (b) (3.Ноябрь 1926 — 15. декабря 1930)
нах Валериан Владимирович Куйбышев, 2. Volkskommissar der Arbeiter- und Bauerninspektion der UdSSR,
4. Vorsitzender des Obersten Wirtschaftsrats der UdSSR, 1. Volkskommissar für3zhdantustinsta , wurde am 12. (24.) Октябрь 1886 г. geboren.
das Dorf Goresh, Bezirk Shorapansky, Provinz Kutaisi — 18. февраля 1937, Москва)
— ein prominenter sowjetischer Staats- und Parteiführer, Professionalell
Revolutionär.Der Sohn eines Adligen. Er studierte an der Tiflis Sanitäterschule. Mitglied der RSDLP
seit 1903. Bolschewik.
Er nahm aktiv an der Revolution von 1905–1907 teil. им Kaukasus. Er studierte am Lenin
Партийная школа в Лонжюмо во Франкрайхе. 1912 wurde er zum Mitglied des russischen Büros des Zentralkomitees gewählt
Bolschewiki, 1912-1917. война в Harter Arbeit und im Exil. Nach der Rückkehr von
links — Mitglied des St. Petersburger Komitees der RSDLP (b) und des Exekutivkomitees des Petrograd
Rat.Ein aktiver Teilnehmer an der Oktoberrevolution von 1917. Während der Zivil
Krieg — in der Führung der Armee, einer der Organisatoren der Niederlage von Denikin.
Gilt als einer der Gründer der Deportation
Politik des Sowjetstaates — auf seine Initiative im Mai 1918 wurde es angenommen
die Entscheidung über «Dekossackisierung» — die Räumung der Sunzhenskaya Liniesengesen und
Land.
Ordzhonikidze war direkt am Sturz der Regierungen в Aserbaidschan beteiligt.
Armenien und Georgien und die Schaffung des TSFSR. In den Jahren 1912-17, 1921-27 и seit 1934 war er Mitglied des Zentralkomitees der Partei. VON
, февраль 1922 г. 1. Sekretär des Transkaukasiers, ab сентября 1926 г. Nordkaukasier
Regionalkomitee der RCP (b). In den Jahren 1926-1930 гг. Орджоникидзе — Vorsitzender der Zentralen Kontrollkommission der KPdSU (b), Volkskommissar
RCT und Stellvertreter. Vorsitzender des Rates der Volkskommissare der UdSSR. Seit 1930 — Vorsitzender des Obersten Wirtschaftsrates und Dann Volkskommissar
Schwerindustrie.С 1930 по 1937 год — Mitglied des Politbüros des Zentralkomitees der KPdSU (b) (Kandidat
im Jahr 1926). Mitglied des Zentralen Exekutivkomitees der UdSSR von 1-7 Konvokationen.

Орджоникидзе и Сталин
Im Jahr 1907 wurde Ordzhonikize unter dem Vorwurf der Banditentum verhaftet und in platziert
Bayil Gefängnis в Баку. Dort traf er in Zelle Nummer 3 Joseph
Dschugaschwili, der damals den Spitznamen Koba trug. Seitdem dazwischen
Es wurden freundschaftliche Beziehungen hergestellt.Орджоникидзе war einer der wenigen
Menschen, mit denen Stalin auf dem «Du» war. Nach dem Selbstmord von Nadezhda Alliluyeva
es war Ordzhonikidze (und Kirov), der als enge Freunde die Nacht in Stalins Haus verbrachte.
Stalins ergebener Anhänger Ordzhonikidze konnte dem jedoch nicht zustimmen
die Zerstörung der «alten Bolschewiki». Wenn vor dem Mord an Kirow Repression gegen
Mitglieder der Kommunistischen Partei, die sich nie offiziell gegen die Parteilinie ausgesprochen haben, waren
relative Seltenheit, dann nach — ein gewöhnliches Phänomen.Орджоникидзе, in
insbesondere wollte sich nicht mit Versuchen abfinden, die angebliche Masse aufzudecken
Sabotage. Bis zu einem gewissen Grad wurden Gerüchte über eine solche Sabotage beeinflusst von
Unterbrechung der Technologie zur Verfolgung des Wirtschaftswachstums (einigen zufolge)
inoffiziell von Ordzhonikidze sanktion. Im gleichen
Zeit gibt es eine Verschlechterung der Beziehungen zu Stalin — auch wegen
Nominierung auf Initiative des Generalsekretärs für die erste Rolle im Transkaukasischen
Parteiorganisation L.П. Берия, Die Ordzhonikidze nicht mochte und in Betracht zog
ein Schurke und ein gefährlicher Intrigant.
Auf dem Plenum von Februar bis März (1937) des Zentralkomitees der KPdSU (b) war Ordzhonikidze geplant
der Hauptredner über die «Lektionen von Sabotage, Sabotage und Spionage
Japanisch -missarzkischetischet.
Seit 1932 hielt Ordzhonikidze eine Reihe von Treffen mit
Wirtschaftsarbeiter und zur Überprüfung der Daten des NKWD schickten Provisionen an
«Уралвагонстрой», «Кемеровкомбинатстрой» и
«Унтернетсервис».Basierend auf den gesammelten Materialien Ordzhonikidze
auf der Grundlage seines Berichts einen Resolutionsentwurf vorbereitet. Das Projekt wurde nicht erwähnt
Im Ausmaß der Sabotage in der Schwerindustrie lag der Schwerpunkt auf der Notwendigkeit
Beseitigung der Mängel in der Arbeit des Volkskommissariats. Es gibt Hinweise darauf
Das Projekt wurde von Stalin kritisiert.
Zuverlässige Beweise dafür, dass Ordzhonikidze am 18. Februar 1937 zu Hause gefunden wurde
nach Hause mit einer Schusswunde, nein.Aber es sollte besonders beachtet werden, dass
Ordzhonikidze versuchte es eindeutig angesichts der zunehmenden Kontrolle der Organe
Staatssicherheit und Unterdrückung, um die NKTP zu einer relativ son of
untergeordnete Objekte. Erfahren Sie genauer, был им Volkskommissariat geschah.
vor allm im Management scheint es ziemlich schwierig, da die Schätzungen
sehr widersprüchlich.
Für zumindest erhebliche Meinungsverschiedenheiten mit dem Generalsekretär Beweise
Ganz oben nach dem Tod von Grigory Ordzhonikidze sanktionierte Repressionen
gegen die nächsten Verwandten — eine Frau, drei. Alle Personen, die die Schlussfolgerung über Ordzhonikidzes Tod an einem Herzinfarkt gezogen haben,
wurden erschossen — was sehr verdächtig erscheint. Im Auftrag von Stalin
Einige Objekte mit dem Namen Gregory wurden später umbenannt
Konstantinovich — die Stadt Ordzhonikidze usw.Danach, bis zu Stalins Tod, der Name
Орджоникидзе wurde nie irgendwo angeeignet.
Auf dieser Grundlage entstanden später zwei Версия: über Selbstmord und über Mord durch
auf Befehl Stalins. Die offizielle Todesursache ist ein Herzinfarkt. Der Tod ist gekommen 18
февраля 1937. Urne mit der Asche von Ordzhonikidze wurde an der Kremlmauer am begraben
Roter Platz в Москве.
Derzeit sind Versionen von Selbstmord und Herzinfarkt umstritten. Aber
genaue Daten, weder dass Ordzhonikidze erschossen wurde, noch dass er
erschoss sich, nicht verfügbar.Сиеэ Шатуновская: Тод фон Орджоникидзе. Die Erinnerungen von Nikolai Bucharin Frau beschreiben
Folge, als Bucharin am Tag des «Selbstmordes» zufällig auf dem Platz in traf
Kreml Ordzhonikidze auf dem Weg nach Stalin zu einem Gespräch. Laut Bucharin
später zu seiner Frau erzählt, war Ordzhonikidze im Moment dieses Treffens mit ihm in einem begeisterten
Stimmung und entschlossen. Versionen, die Ordzhonikidze erschossen wurde
während dieses Gesprächs in Stalins Büro als Chef seiner persönlichen Wache,
grundlos.
1937 wurde Ordschonikidzes älterer Bruder Papulia verhaftet und erschossen.
wer gab Sergo eine Empfehlung an die Partei. Im Jahr 1938 Ordzhonikidzes Frau Zinaida
Гавриловна Павлуцкая — zu zehn Jahren Gefängnis verurteilt. Ebenfalls 1938
Jahr wurde ein weiterer Bruder Ordzhonikidze verurteilt — Ivan und seine Frau. Im Jahr 1941 war
Der dritte Bruder, Konstantin, wurde festgenommen. Der Neffe wurde ebenfalls unterdrückt
Орджоникидзе Георгий Гвахария, Директор металлургических заводов Макеевки.
Bald die Personen, die die Tat von Ordzhonikidzes Tod ausgearbeitet haben
«Lähmung des Herzens»: Г. Каминский, И. Ходоровский (Leiter der medizinischen und hygienischen Abteilung) des Kremls
Krankenhäuser).
In der Sowjetunion wurden einige Objekte nach Ordzhonikidze benannt, insbesondere
Siedlungen (siehe Владикавказ, Енакиево, Орджоникидзевская). In den 1940er Jahren
Stalin ergriff Maßnahmen, um die Aufrechterhaltung von Ordzhonikidzes Gedächtnis abzuschaffen: Енакиевская война
Der Historische Name wurde zurückgegeben (1943) und 1944 Ordzhonavielkaz5.Ein Jahr nach dem Tod
Stalin, diese Stadt wurde erneut Ordzhonikidze (1954) und nach 1990 genannt
heißt auf Ossetisch Dzaudzhikau und auf Russisch Владикавказ.
Kritik an Ordzhonikidze
Ordzhonikidze: «Wenn sich mindestens ein Kosake gegen die Sowjetmacht erhebt
Auf einer Seite wird die ganze Seite beantwortet: bis zur Ausführung, bis zu
Zerstoker des. Revolutionären Militärrates des Kafront-Genossen Ordzhonikidze befahl: zuerst das Dorf Kalinovskaya
brennen; das zweite — die Dörfer Ermolovskaya, Zakan-Yurtovskaya, Samashkinskaya,
Михайловская — zu geben: immer eenmagentr.Warum ist die gesamte männliche Bevölkerung der oben genannten Dörfer zwischen 18 und 50 Jahre alt?
in Züge verladen und unter Begleitung in den Norden geschickt, um schwere Pflicht zu haben
Werke, ältere Menschen, Frauen und Kinder, die aus den Dörfern vertrieben werden sollen, damit sie umziehen imönnernennennen 9024.
Der Kommandeur der Nadterechnaya-Linie zur Prodcom Skudra ernennt eine Kommission unter
unter dem Vorsitz des Kommandostabes des Truppengenossen.Gegechkori bestehend aus zwei Mitgliedern,
nach eigenem Ermessen, die: die gesamte Bevölkerung zu vertreiben. «
Siehe Tod von Ordzhonikidze

Ссылки:
1. Lilya Lungina: Schule und» Ablehnung des sowjetischen Systems «
2. Gvakharia George
3. Ordzhonikidze Ivan
4. Schaffung der materiellen und technischen der Grundischen
5.KB-22 Болховитинов: Arbeiten am Langstreckenbomber DB-A
6. «Авиатрест»
7. Миткевич вирд Директор, Unzufriedenheit der «Arbeitselite»
8.Алкснис Яков Иванович (1897-1938)
9. Павлуцкая (Орджоникидзе фон ихрем Эхеманн) Зинаида Гавриловна
10. СБ (АНТ-40) Flugzeuge, Hochgeschwindigkeitsbomber
11. Die erste Hauptroftsrates Petrov245, 1931, ул. 13. Орджоникидзе Константин
14. Sowjetische Luftfahrt 1929-1937: Verluste durch Unterdrückung
15. KB-22 или KB Bolkhovitinov — der letzte Fall von Mitkevich
16. Leben der Alliluyevs (Зубаль-Дацча,
).Аллилуева Надежда Сергеевна (1901-1932)
18. Краткий обзор zwischen Stalin und N. Alillueva in den Jahren 1928-1931
19. Мирзоян Левон Исаевич
20. Орджоникидзе Этери Григорьевна (1923)
21. Реденс С.Ф. Ende 1928 nach Transkaukasien geschickt
22. Уралмаш — «Vater der Fabriken»
23. «Fünfter Punkt» des sowjetischen Fragebogens (Nationalität, 5. Punkt)
24. Das Buch Brackman erklärt vielbsageleiglever
25. Betriebsanleitung der der Fabriken, 47.
26.Рожанский Д.А. auf freiem Fuß 1931
27. Рожанский Д.А.: Verhaftung und Gefängnis 1930
28. Авторханов: Der Fall von «Ärzte-Schädlingen», 1953
29. MINTS Александр Львович 1895-1975: Kurze Biographie
30. Александровбеков Георгий 1892 -1925)
31. Gorkys erste Rückkehr
32. «Und das ist alles so zerquetscht!» (Bulgakow und Stalin)
33. «Чудо Мандельштама» — nicht erschossen, sondern nur ins Exil geschickt
34. Beria L.P. und Unterdrückung in Georgien
35.Beria LP und Wissenschaftler, Sharashka
36. Sergo Beria über seinen Vater und den Lebensstil der Familie
37. Die Rolle von LP Beria im menschewistischen Aufstand in Georgien, 1924
38. «Дело врачей» und LP Beria
ommissare des Volks 39. NKWD, Vorgänger von LP Beria.
40. Bartini erreichte Geschwindigkeit auf «Steel-6», бывшая в употреблении Люфтваффе в районе 40-го пролета Яхрен.
41.

Sogar die Witwe des legendären Volkskommissars war verwirrt über die Versionen, sprach über Mord und dann über Selbstmord

утра 18.Февраль 1937, wenige Tage vor der Eröffnung des Plenums des Zentralkomitees, nach dem die Zeit des Großen Terrors in der UdSSR beginn, starb er plötzlich Grigory Konstantinovich Ordzhonikidze … Der Mann wen7 nante — «Einen Widder der Revolution» и «Stalins Esel». Sein Tod war so mystery, dass er immer noch Klatsch und Gerüchte hervorruft.

Augenzeugen dieser Ereignisse zufolge wurde Ordzhonikidzes Wohnung innerhalb von 40 Minuten aufgeräumt und von Fingerabdrücken abgewischt, die Leiche des Verstorbenen war noch nicht herausgenommen worden. Später Sergos Frau, Zinaida Gavrilovna , erinnerte sich, dass Stalin, bevor er ihr Haus verließ, zischte, damit sie sich nicht über die Einzelheiten des Todes ihres Mannes verbreitete, dass die offizielleus Version für.Und er drohte: «Wenn überhaupt, kennst du mich».

Natürlich hat die Frau niemandem etwas erzählt, aber das hat sie nicht vor Unterdrückung bewahrt. Ein Jahr nach dem Tod ihres Mannes wurde sie verhaftet und zu 10 Jahren in den Lagern verurteilt. Die beiden jüngeren Brüder von Ordzhonikidze mit ihren Frauen und ihrem Neffen wurden ebenfalls festgenommen und der ältere Bruder erschossen. Alle, die den medizinischen Bericht über Sergos Tod unterschrieben, starben als Verräter und Verschwörer.

До 1956 года на ХХ. Kongress des Zentralkomitees der KPdSU Nikita Chruschtschow sprach zuerst über Ordzhonikidzes Selbstmord, seine Verfolgung durch Beria und die Zerstörung der gesamten Familie des Volkskommissars.

Sergos Frau Schwieg lange über diesen schrecklichen Tag und beschrieb dann ausführlich die Ereignisse, die in der Kremlwohnung stattfanden. Laut der Frau lag Григорию Константиновичу 18 лет.Februar lange in seinem Bett und wollte nicht aufstehen. Зинаида Гавриловна rief ihn an den Tisch, aber ihr Mann lehnte ab.

Ein enger Freund ihrer Familie kam zu Besuch. Und er schlug vor, dass die besorgte Frau zuerst den Tisch deckte und dann über den lieben Gast informierte. Nach georgischen Traditionen Sollte Sergo ausgehen und dem Neuankömmling Respekt entgegenbringen.

Зинаида Гавриловна в шляпе genau das getan. Aber als sie sich dem Schlafzimmer ihres Mannes näherte, hörte sie einen Schuss.Орджоникидзе schoss sich ins Herz. Erwähnt wurde auch ein Abschiedsbrief, der auf der Kommode lag. Und dass dort angeblich Grigory Konstantinovich seine Gedanken über die Führung des Landes und Stalins Politik schrieb.

Aber niemand hatte Zeit, den Abschiedsbrief zu lesen, nicht einmal die Frau des Verstorbenen. Und ob sie wirklich war, ist unbekanant.

Und Zinaida Gavrilovna erzählte anderen Menschen, dass ihr Mann erschossen wurde. Die Frau behavior, ein Fremder sei in ihre Wohnung gekommen und bat darum, Ordzhonikidze persönlich einen Ordner mit Dokumenten für das Plenum zu übergeben.Ein paar Minuten nachdem der Mann Григорий Константинович betreten hatte, ertönte ein Schuss.

Die Witwe sagte auch, dass ihr Mann und Stalin an diesem Tag ein sehr scharfes Gespräch auf Georgisch geführt hätten.

Sie sagten auch, dass Ordzhonikidze direkt in Stalins Büro während eines Publikums getötet und zu Hause vergiftet wurde. Für diese Annahmen wurden jedoch keine Beweise gefunden. Aus irgendeinem Grund erzählte die Witwe eines Parteiführers einige von Selbstmord, andere von Mord — vielleicht hatte sie bis zum Ende ihres Lebens solche Angst vor Stalins Drohungen.

Aber die Parteigenossen, die Ordzhonikidze genau kannten, zum Beispiel Николай Бухарин аргумент, dass er am Tag von Sergos Tod im Gegenteil energisch und in Hochstimmung war. Es ist jedoch leicht anzunehmen, was mit dem Mann geschehen wäre, der das Land nach der Revolution und dem Bürgerkrieg nach dem Plenum zu einer führenden Позиция в Bezug auf wirtschaftliche Entwicklung und Stromerzeugung gebracht hat.Auch nach seinem Tod kritisierte Stalin seinen ehemaligen Freund scharf, beschuldigte ihn, die Menschen zu unterstützen, die «ihr Vertrauen verraten» hatten, und ging gegen seine Familie und Kollegen im Dienst vor.

Einmal wurde Grigory Ordzhonikidze in der zaristischen Geheimpolizei «Pryamaya» genannt, weil er immer die Wahrheit sagte und was er dachte. Eine solche Person gefiel den Behörden nicht, die kluge, gerechte und abweichende Menschen zerstörten.

Григорий Константинович Орджоникидзе (Партеипсеудоним Серго) был 24 часа ночи.Октябрь 1886 г. в Дорфе Гореша ин дер Провинц Кутаиси (высокая Имерети, Грузия) geboren.

In den Jahren 1901–1905 Studierte er an der Rettungssanitäterschule в Tiflis und nahm am sozialdemokratischen Kreis teil.

In den Jahren 1905–1907 war er aktiver Teilnehmer der Revolutionären Bewegung в Закавказье. Im Dezember 1905 wurde er verhaftet, als er die Lieferung von Waffen für die Revolutionären Abteilungen Organisierte, im Mai 1906 gegen Kaution freigelassen und im August nach Deutschland ausgewandert.

Im Januar 1907 kehrte er nach Russland zurück, leitete die parteiarbeit in Baku und War Mitglied des Baku-Komitees der Russischen Sozialdemokratischen Arbeiterpartei (RSDLP).

Я апрель 1912 года wurde erneut verhaftet, im Oktober zu drei Jahren Zwangsarbeit und ewiger Besiedlung in Sibirien verurteilt. In den Jahren 1912-1915 befand er sich im Sträflingsgefängnis Shlisselburg und wurde dann nach Jakutien verbannt.

Im Juni 1917 kehrte Ordzhonikidze nach Petrograd (ehemals Petersburg) zurück und wurde dem Petrograder Komitee der RSDLP (Bolschewiki) und dem Exekutivkomitee des Petrograder Sowjets vorgestellt.Er erfüllte die Anweisungen des Zentralkomitees der Partei und arbeitete von Juni bis August в Петрограде, от сентября до Oktober im Transkaukasus. Nach seiner Rückkehr nach Petrograd nahm er aktiv an der Oktoberrevolution teil.

Im Dezember 1917 wurde er zum außerordentlichen Kommissar der Ukraine ernannt, im April 1918 zum vorübergehenden außerordentlichen Kommissar der südlichen Region.

Während des Bürgerkriegs (1918-1920) — политический фюрер в der Roten Armee.1918 г. Война Mitglied des Zentralen Exekutivkomitees der Don-Republik, einer der Organisatoren der Verteidigung von Zarizyn (высокий Волгоград), dem Vorsitzenden des Verteidigungsrates des Nordkaukasus. Война 1919 года Mitglied des Revolutionsrates (RVS) der 16. Armee der Westfront, dann der 14. Armee der Südfront, einer der Anführer der Niederlage von Denikins Truppen in der Nähe von Orel, der Befreiung von Donbass Украина, Харьков и ссылка .

1920-1921 гг. Война Mitglied des Revolutionären Militärrates der Kaukasischen Front.

Im Februar 1920 — Vorsitzender des Büros für die Wiederherstellung der Sowjetmacht im Nordkaukasus. Ab April 1920 leitete er das kaukasische Büro des Zentralkomitees der RCP (b).

От февраля 1922 года по сентябрь 1926 года War er der erste Sekretär des transkaukasischen regionalen Parteikomitees, der erste Sekretär des nordkaukasischen Regionalkomitees der KPdSU (b).

In den Jahren 1924-1927 war er Mitglied des Revolutionären Militärrates der UdSSR.

Von 1926 — 1930 war er Vorsitzender der Zentralen Kontrollkommission der KPdSU (b) und des Volkskommissars für Arbeiter- und Bauerninspektion (RKI), Stellvertretender des Rates der Volkskommissare und Arden de Rates für.

Im Ноябрь 1930 г. Wurde er zum Vorsitzenden des Obersten Rates der Volkswirtschaft (VSNKh) ernannt.

Seit 1932 — Volkskommissar der Schwerindustrie der UdSSR.

Орджоникидзе был создан в УССР. Es gelang ihm, die Ressourcen des Landes zu mobilisieren, um mächtige Industrieunternehmen zu gründen. Er leistete einen großen Beitrag zur Schaffung und Entwicklung der Luftfahrtindustrie, der Forschungsinstitute и eines Netzwerks von Luftfahrtuniversitäten.Beteiligte sich an der Schaffung sowjetischer Verteidigungsgesellschaften (Aviakhim, Osoaviakhim) an der Organization von Flügen.

Орджоникидзе wurde mit dem Lenin-Orden, dem Roten Banner des RSFSR und dem Roten Banner der Arbeit ausgezeichnet.

Das Wort «Ordzhonikidze» für eine moderne russischsprachige Person ist, Fall bekannt, meistens darauf zurückzuführen, dass die Stadt Wladikawkas diesen Namen in sowjetischen Jahren trug. Nur wenige wissen, zu wessen Ehren diese eine der größten Städte im Kaukasus benannt wurde.Inzwischen ist Григорий Орджоникидзе, der unter dem Spitznamen «Sergo» в die Geschichte eingegangen ist, nicht nur für sein ereignisreiches Leben, sondern auch für seinen mysteryösen Tod bemerkenswert.

Von einem georgianischen Dorf zu den Führern des größten Staates der Welt

Григорий Константинович Орджоникидзе wurde 1886 в Eine Adelsfamilie в Einem Dorf в Westgeorgien geboren. Bereits im Alter von 17 Jahren wählte er seinen Lebensweg und wurde Mitglied der RSDLP, также eines Bolschewiki.Zum ersten Mal wurde er 1904 für kurze Zeit verhaftet, danach nahm er aktiv an der Revolution von 1905 teil, bis er an militärischen Revolutionären Abteilungen teilnahm. In dieser Hinsicht wurde er wiederholt festgenommen. Während einer der Verhaftungen traf er 1907 in einem Baku-Gefängnis Joseph Dzhugashvili (Stalin), mit dem er lebenslange enge freundschaftliche Beziehungen unterhielt. 1909 год был Орджоникидзе в ein sibirisches Dorf (heutiges Krasnojarsker Territorium) ins Exil geschickt, von wo er zwei Jahre später floh und nach Frankreich gelangte.

Im Ausland absolvierte er eine Art «Revolutionäre Ausbildung», die von Lenin durchgeführt wurde. Danach kehrte er zurück, um seine Aktivitäten in Russland fortzusetzen. Hier wurde er verhaftet und verbrachte drei Jahre в Gefangenschaft in der Festung Shlisselburg. Anschließend wurde er nach Jakutsk ins Exil geschickt. 1917 год. Держите Орджоникидзе унтер политическую амнистию за искушение, унд схлоссов софорт дем революционер политичен кампф ан. Er wurde zu einer der bekanntesten Persönlichkeiten der sowjetischen Parteiregierung, seit 1921 war er Mitglied des Zentralkomitees der Partei.Er hatte eine Reihe verantwortlicher Regierungs- und Parteiposten inne, darunter die Posten des Volkskommissars für Schwerindustrie und des Vorsitzenden des Obersten Rates der Volkswirtschaft (VSNKh). Орджоникидзе war einer der allgemein anerkannten Partei- und Staatsoberhäupter. Er starb plötzlich утра 18 февраля 1937.

Herzinfarkt ist ein häufiger Tod für einen Staatsmann

Genau die Umstände des Todes von Sergo Ordzhonikidze machen ihn zu einer der bemerkenswertesten Persönlichkeiten der sowjetischen Parteiführung.In der offiziellen Version, die in der sowjetischen Zentralpresse veröffentlicht wurde, heißt es, Ordzhonikidze sei an einem Herzinfarkt gestorben (nach den damaligen Worten an einer Herzlähmung). Die Todeszeit wurde um 17.30 Uhr Moskauer Zeit erklärt, der Ort — die Bürowohnung der Familie Ordzhonikidze im Kreml.

Die Zeitungen zitierten einen medizinischen Bericht über den Tod, nach dem sich Grigory Ordzhonikidze in den letzten Jahren seines Lebens über Herzbeschwerden beklagte. Nach Angaben der Ärzte litt Ordzhonikidze an Arteriosklerose mit schweren sklerotischen Veränderungen des Herzmuskels und der Herzgefäße.Darüber hinaus klagte er in den letzten zwei Jahren seines Lebens über wiederkehrende Anfälle von pectoris. Am letzten Tag gab es keine gesundheitlichen Beschwerden und der Tod trat während eines akuten Herzinfarkts während der Ruhetage auf.

Selbstmord oder Mord?

Herzinfarkt — eine so natürliche Version von Sergo Ordzhonikidzes Tod wurde allgemein akzeptiert und verursachte lange Zeit keine Beschwerden. Aber nach dem Fall des sowjetischen Systems und nach zahlreichen Historischen Enthüllungen der wahren Natur des stalinistischen Regimes geriet Ordzhonikidze auch в Aufmerksamkeitszone moderner Sensationisten.Vielen schien es kein Zufall zu sein, dass Ordschonikidzes Tod Anfang 1937 während der Vorbereitungszeit Stalins eintrat und sein Gefolge des Großen Terrors.

Historiker haben festgestellt, dass Ordzhonikidze in den letzten Jahren und Monaten seines Lebens ständig, wenn auch in soft form, Stalins Unzufriedenheit mit der wachsenden Unterdrückung zum Ausdruck brachte. Er glaubte, dass trotz der sich entfaltenden offiziellen Propaganda über zahlreiche Spione und Schädlinge die Probleme bei der Industrialisierung auf interne objektive Gründe zurückzuführen seien.Es ist bekannt, dass Ordzhonikidze auf dem Plenum des Zentralkomitees von Februar bis März einen Bericht über das Thema Sabotage in der Schwerindustrie vorlegen sollte. Befürworter der Version von Ordzhonikidzes gewaltsamem Tod glauben, dass er auf Befehl Stalins getötet wurde, da Sergo öffentlich erklären wollte, dass Sabotage keine große Rolle spielt und sich damit dem bevorssetzthenden Terror.

Derzeit gibt es jedoch keine wirklichen Beweise für den Mord an Ordzhonikidze, außer logischen Schlussfolgerungen nach dem klassischen Prinzip «suche, wer davon profitiert».Die Version von Sergos Selbstmord, die durch Uneinigkeit mit den Reformen des Parteistaats, durch die Unterdrückung der alten Bolschewiki und die Unfähigkeit, die Situation zu beeinflussen, verursacht wurde, wird aktiver diskutiert.

Es gibt Erinnerungen an Olga Shatunovskaya, eine Journalistin und Opfer stalinistischer Repressionen, in der sie den Inhalt ihres Gesprächs mit Ordzhonikidzes Witwe Зинаида Гавриловна вермиттельт.

Ordzhonikidzes Frau sagte angeblich, Sergo habe am Tag seines Todes den ganzen Tag im Bett verbracht, sei gelegentlich an den Tisch gestiegen und habe etwas aufgeschrieben.Am Abend kam einer seiner engen Freunde, und seine Frau rief Ordzhonikidze an den Tisch. In dem Moment, als sie das Licht anmachte, ertönte ein Schuss im Nebenzimmer. Серго Орджоникидзе schoss sich mit einem Revolver ins Herz. Auf direkten Befehl Stalins wurde diese Tatsache verborgen und als Tod durch einen Herzinfarkt dargestellt. Es ist jedoch bemerkenswert, dass es außer den Erinnerungen an Shatunovskaya keine anderen Beweise für die gewaltsamen Ursachen von Ordzhonikidzes Tod gibt.

Александр Бабицкий

Sanitäter Propagandist

Von der gesamten «alten leninistischen Kohorte» war Ordzhonikidze der einzige Arzt.Zwei Jahre Pfarrschule und vier Jahre Arzthelfer — seine formale Ausbildung. Man kann ihn jedoch nicht als schlechten Arzt bezeichnen. Sergo arbeitete in voller Übereinstimmung mit dem hippokratischen Eid. Sogar während seines Exils в Якуте im hohen Norden erfüllte er ehrlich seine medizinische Pflicht. Ich habe die Propaganda nicht vergessen. Während er noch als medizinische Assistentin in Georgien arbeitete, veröffentlichte und verteilte Ordzhonikidze «Rezepte» für den Sturz der Regierung.

XIV.Партейтаг, апрель 1925 г. Григорий Орджоникидзе ganz rechts

«Герад»

Wegen seiner Unflexibilität nannten die Gendarmen Sergo «direkt»

Wie bereits erwähnt, wurde Ordzhonikidze в den Gendarmberichten «Direkt» genannt. Seine Unflexibilität und sein Engagement für Ideen sind Beneidenswert. Sergo floh aus dem Exil in das Shlisselburger Gefängnis, das seine Gesundheit untergrub. Er lernte selbständig Deutsch. Орджоникидзе, участник unerbittlichsten Gegner der Monarchie, War immer am Rande des Amoklaufs und kämpfte gegen das System.

Problemlöser

Венн Орджоникидзе в unserer Zeit leben würde, würde er alsffektiver Krisenmanager bezeichnet. Die Partei schickte ihn immer an die Spitze des Klassenkampfes: Er nahm an der iranischen Revolution teil, war außerordentlicher Kommissar für die Ukraine, führte die Revolution im Kaukasus an. Er war sogar an der Deportation der Terek-Kosaken beteiligt. Сталин warnte seinen Kameraden: «Sergo, sie werden dich töten». Sie stachen ihn nicht, obwohl er, gelinde gesagt, keine halben Sachen в Ordzhonikidzes Methoden erkannte.Sein Glaube an Revolution und Kommunismus war unerschütterlich. Es war für die Menschen sichtbar, также folgten sie ihm.

Konflikt mit Landsleuten — «Nationalisten»

Орджоникидзе war einer derjenigen, die an der Schaffung der Sowjetunion beteiligt waren. Ленин ненавидит Angst vor Chauvinismus und nationalen Konflikten, deshalb war er gegen die Bildung eines neuen Staates unter derÄgide Russlands. Am 20. Октябрь 1922 г. brach ein Skandal zwischen Ordzhonikidze und den georgischen Führern aus.Mitglied des Zentralkomitees der Kommunistischen Partei (Bolschewiki) Kabakhidze beleidigte Ordzhonikidze und nannte ihn «Stalins Esel», für den er einen Schlag ins Gesicht bekam.

Григорий Константинович Орджоникидзе

Das Zentralkomitee der RCP (b) musste den Konflikt lösen. Ленин, октябрь 1922 года, разразившаяся война, konnte nicht in den Konflikt eingreifen, und Stalin ernannte eine Kommission nach Georgien unter der Leitung von Felix Dzerzhinsky, der Ordzhonikidze unterstützte und die georgischen «Nationalisten».Im Dezember 1922 griff Lenin dennoch in den Georgienkonflikt ein und bot sogar an, Ordzhonikidze wegen Körperverletzung aus der Partei auszuschließen, aber Lenin war «nicht derselbe» und der Befehl wurde nicht ausgef.

Beziehung zu Stalin

Орджоникидзе и Сталин Waren gut miteinander verbunden

Григорий Орджоникидзе ist einer der wenigen, die mit Stalin «über Sie» kommuniziert haben. Sie trafen sich 1907 в Zelle Nr. 3 des Bayil-Gefängnisses в Баку.Сейтдем — быстрый Фройнде. Dies wird durch die Tatsache belegt, dass nach dem Selbstmord von Надежды Аллилуевой Орджоникидзе zusammen mit Киров, как и Freunde die Nacht in Stalins Haus verbrachte. Орджоникидзе война Сталин auch während der Konfrontation mit den alten Parteimitgliedern treu. Ihre Beziehung verschlechterte sich jedoch in den frühen 1930er Jahren erheblich. Zuerst beginn Stalin, nach Ordschonikidzes Handlangern zu suchen, dann beginn Beria, die Sergo nicht milde ausdrückte, die erste Rolle in der transkaukasischen Parteiorganisation zu beanspruchen.Der Konflikt erreichte 1936 die Zielgerade, als der ältere Bruder von Grigory Ordzhonikidze, Papulia, festgenommen wurde. Серго Эрхильт умирает в 1936 году в Кисловодске an seinem fünfzigsten Geburtstag. Wegen der Nachrichten, die eine Straftat verursachten, ging er nicht zu den Feierlichkeiten, die zu seinen Ehren arrangiert wurden.

Am 50. Geburtstag von Joseph Stalin am 21. декабря 1929. Г.К. Орджоникидзе Дриттер фон Ссылки

Mikojan erinnerte sich daran, wie er einige Tage vor Ordschonikidzes Tod seine Besorgnis mit ihm teilte: «Ich verstehe nicht, warum Stalin mir nicht vertraut.Ich bin ihm absolut treu, ich möchte nicht gegen ihn kämpfen, ich möchte ihn unterstützen, aber er vertraut mir nicht. Hier spielen die Intrigen von Beria, der Stalin die falschen Informationen gibt und Stalin ihm glaubt, eine große Rolle. «Eine interessante Tatsache: Nach dem Krieg wurde Stalin eine Liste prominenter Parteiführer zur Genehmigung vorgelegt, zu deren Ehren die Errichtung von Denkmälern в войне против Moskau geplant. Анфюрер hat nur einen Nachnamen Or Listezhikhenam.

«Kommandant der Schwerindustrie»

Орджоникидзе war der stärkste Организатор. Er wurde der Kommandeur der Schwerindustrie genannt. Григорий Орджоникидзе hob schnell die Industrie der Sowjetunion auf, kämpfte gegen die Bürokratie und stand an der Spitze der «großen Bauprojekte». В Bezug auf die Bruttoindustrieproduktion belegte die UdSSR bereits 1932 den zweiten Platz in der Welt und den ersten в Европе. Vom fünfzehnten Platz in der Welt und vom siebten Platz в Европе в Bezug auf Elektrizität rückte die UdSSR 1935 auf den dritten bzw.zweiten Platz vor. Орджоникидзе tat alles, damit das Land keine Traktoren und andere Geräte mehr im Ausland kaufte. Menschen, die stolz die Worte aussprechen, dass Stalin das Land mit einem Pflug genommen und mit Atomwaffen verlassen hat, sollten sich daran erinnern, dass der große Verdienst darin Grigory Ordzhonikidze gehört.

Орджоникидзе Мит Киров им Верк Ленинград

Тод

Die offizielle Version von Ordzhonikidzes Tod, die von Stalin geäußert wurde: «Das Herz konnte es nicht ertragen.»Nach dieser Version starb Ordzhonikidze plötzlich an einer Herzlähmung, während er tagsüber schlief. Zwei Tatsachen verwirren diese Version: Erstens wurde bald jeder erschossen, der diese Erklärung unterschenstehneszählöhöße, der diese Erklärung unterschenstesbenzeszärzänchen, des zhélée Erklärung unterschenstehneszählöhung, und zeit. sie grob warnte: «Kein Wort an irgendjemanden über die Einzelheiten von Sergos Tod, nichts als eine offizielle Nachricht, du kennst mich …» Zusätzlich zur offiziellen Version gibt es drei weitere: Vergiftbung, Mord.

Alle Versionen haben das Existenzrecht, aber noch keine erkannt. Ordzhonikidzes Leiche wurde eingeäschert, so dass eine Autopsie unmöglich ist, was bedeutet, dass wir nie die genauen Informationen erfahren werden.

Ryzyko (1975) pełna obsada — Filmweb

{«ids»: [9613385,9613386,9613387,9613388,9613389,9613390,9613391,9613392,9613393,9613394,9613395,9613396,9613396396,9613401,96 , 9613402,9613403,9613426,9613404,9613427,9613428,9613429,9613430,9613431,9613432]}

обсада

Эдишер Сагалазвилитов Сергей

Эдишер 16 Салаздонте Белов

Юрий Белов

Алла Будницкая Алла Будницкая

Алла Будницкая

Александр Вокач Гревс Александр Вокач

Александр Вокач

Михаил Глузский Турмачев Михаил Глузский

Михаил Глузский Юрий

Юрий Голышев Олышев Глузский

Валентин Глузский

Юрий Гольышев Олішев Гольщев Валентин Грацин

Микаэла Дроздовская

Константин Забелин

Иветта Киселева

Сергей Курилов

Владлен Паулюс

Владимир Протасенко

Анатолий Соловьев

Юхтин

Виктор Маркин

Наталья Gitserot

Елена Вольская

Валерий Козинец

Авангард Леонтьев 900 16 Николай Погодин Николай Погодин

Николай Погодин

Александра Харитонова

Валентина Хмара

) Fyodrigorza.

Орджоникидзе Григорий Константинович (Sergo pártnév) 1886.24 октября (régi stílusú, 12 октября) született Kutaisi tartományban, Goresha faluban (ma Imereti, Georgia).

1901–1905-ben a tbiliszi mentőiskolában tanult, részt vett a szociáldemokrata körben.

1905–1907-ben aktív résztvevője volt a transz-kaukázusi forradalmi mozgalomnak. 1905 декабрь, летартоцтаттак, микозбен форрадалми, кулёнитменьекхез, соллитотт фегиверекет, 1906, майусабан, увадек элленебен сабадон, ангедтек, августейший педиг, немецкий, немецкий.

1907 januárjában visszatért Oroszországba, pártmunkát vezetett Bakuban, tagja volt az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt (RSDLP) bakui bizottságának.

1912 áprilisában ismét letartóztatták, októberben három év kemény munkára és örök letelepedésre ítélték Szibériában. 1912–1915 гг. — ben a slisselburgi elítélt börtönben volt, majd Jakutiaba száműzték.

1917 Юниусабан Орджоникидзе visszatért Petrográdba (Volt Pétervár), bemutatták az RSDLP (bolsevikok) Petrográdi Bizottságának is a Petrogradi Szakjet végrehajtó biz. A párt Központi Bizottságának utasításait teljesítve június-augusztusban Петроград, сентябрь-октябрь и Transkaukázusban dolgozott.Petrográdba visszatérve aktívan részt vett az októberi forradalomban.

декабря 1917 года Україна рендкивюли бизтосава, 1918 г.априлизабана и дели регио идеигленес рендкивюли бизтосава невезтик ки.

A polgárháború idején (1918-1920) — это Vörös Hadsereg politikai vezetője. 1918 — запретить вольт на Дон Кёзтарсасаг Кёзпонти Вегрехайто Бизоттсаганак, Карицин (ма Волгоград) védelmének egyik szervezője, аз Эсзак-Кауказус Ведельми Таначаканак элнёк. 1919 г. — Фронт Ньюгати 16. Хадсрегенек, Фронт Дели 14.hadseregének Forradalmi Tanácsának (RVS) tagja volt, az egyik vezetője annak, hogy Denikin csapatai Orel közelében vereséget szenvedtek, Donbass, Харьков és аз Украйна балолдали партья felszabadult.

1920-1921-ben a Kaukázusi Front Forradalmi Katonai Tanácsának tagja volt.

1920 februárjában — аз észak-kaukázusi szovjet hatalom helyreállításának irodájának elnöke. 1920 áprilisától az RCP (b) Központi Bizottságának Kaukázusi Irodáját vezette.

1922 februárjától 1926 szeptemberéig a transzkaukázusi regionális pártbizottság első titkára, az SZKP észak-kaukázusi regionális bizottságának első titkára (b).

1924-1927-Бен а Szovjetunió Forradalmi Katonai Tanácsának tagja.

1926-1930-ban az SZKP (b) Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke és a Munkás- és Parasztfelügyelet (RKI) népbiztosa, a Népbiztosok Tanácsánakéovésánökénéi a Szl.

1930 ноябрь kinevezték a Nemzetgazdasági Legfelsõbb Tanács (VSNKh) elnökévé.

1932 óta — a Szovjetunió Nehéziparának népbiztosa.

Орджоникидзе и Szovjetunióban az iparosítás egyik fő szervezőjévé vált.Sikerült mozgósítania az ország forrásait hatalmas ipari vállalkozások létrehozására. Nagyban hozzájárult a repülési ipar, a kutatóintézetek, a repülési egyetemek hálózatának létrehozásához és fejlesztéséhez. Részt vett a szovjet védelmi társaságok (Aviakhim, Osoaviakhim) létrehozásában, репуленсек szervezésében.

Ordzhonikidzét Lenin rendjeivel, az RSFSR vörös zászlójával, a munka vörös zászlójának rendjével tüntették ki.

Szovjet párt és államférfi.

Григорий Константинович Орджоникидзе (párt álnév — Серго) a Kutaisi tartomány (ma Grúzia) Shorapansky kerületében, Goresh faluban született, elszegényedett grúz nemesi családban.

Орхоникидзе GK általános iskolai végzettségét Kharaguni (Грузия) falu egyik iskolájában szerezte, amelybe 1896-1898-ban járt. 1901–1905 — ben a tiflisi Tiflis mentősiskolában tanult a Mihailovszkaja városi kórházban. Részt vett a szociáldemokrata kör munkájában, 1903 — запретить csatlakozott az RSDLP-hez, пропагандировать фолитатотт Закавказской железной дороги fő műhelyeinek dolgozói között.

GK Ordzhonikidze részt vett az 1905–1907-es forradalom transzkaukáziai eseményeiben. 1905 декабрьben letartóztatták, miközben fegyvereket szállított a forradalmi csapatoknak.1906 májusában GK Ordzhonikidze óvadék ellenében szabadlábra került, augusztusban pedig Németországba emigrált.

1907-Бен Г.К. Орджоникидзе pártmunkát vezetett Bakuban (ma Azerbajdzsánban), pártszervező volt a Balakhani régióban, tagja volt az RSDLP bakui bizottságának. 1907 novemberében letartóztatták, és Baku és Sukhum börtönében volt. 1909 februárjában G. K. Ordzhonikidze-t a Jeniszei tartomány Pinchug volostjában (ma falu) лев Potoskuy faluba száműzték, ahonnan ugyanezen év augusztusában elmenekült.

Iránba emigrált, ahol részt vett az 1905-1911-es forradalomban. 1911 — Бен Парижба Эркезетт, Longjumeau-ban szervezett pártiskolában tanult. 1911 г. Ньяран Г.К. Орджоникидзе visszatért, a Külföldi Szervező Bizottság meghatalmazott képviselőjeként dolgozottis az RSDLP VI Всероссийская конференция по обсуждению разрешений. Az RSDLP VI (Prága) összoroszországi konferenciájának küldöttje volt, megválasztották a Központi Bizottság is az RSDLP Központi Bizottságának Orosz Irodájának.1912 г. прилисабан Г.К. Орджоникидзе-t ismét letartóztatták, októberben három év kemény munkára és állandó szibériai letelepedésre itélték. 1912-1915-Бен а шлиссельбурги börtönben töltött, majd száműzték, ahol orvosi asszisztensként szolgált egy vidéki kórházban.

Az 1917-es februári forradalom után G. K. Ordzhonikidze-t választották a Jakut Tanács Végrehajtó Bizottságának tagjává. 1917 г. júniusában tagja lett az RSDLP (b) Petrogradi Bizottságának is a Petrogradi Szovjet Végrehajtó Bizottságának.1917 год, когда вы хотите получить больше информации, это больше, чем нужно, чтобы получить больше информации, разливбан, один из самых известных и счастливых людей.

A párt Központi Bizottságának utasításait teljesítve Orkhonikidze GK június-augusztusban, szeptember-októberben dolgozott Transkaukáziában. 1917. 24 октября (6 ноября) visszatért, fegyveres felkelésben vett részt, majd a csapatok elleni harcokban — П. Н. Краснова.

1917 декабрь Ben G.K. Ordzhonikidze-t kinevezték Ukrajna régiójának ideiglenes rendkívüli biztosává, az ország déli részén található Élelmiszerügyi Népbiztosság engedélyezett könyválvává.В 1918 г. был запрещен режим идей, выданный комиссией.

Az 1918-1920 közötti polgárháború idején GK Ordzhonikidze a Vörös Hadsereg egyik politikai vezetője volt. 1918 — запретить Дон Кёзтарсасаг Кезпонти Végrehajtó Bizottságának tagja, Карисин (ма) védelmének egyik szervezője, аз Észak-Kaukázus Védelmi Tanácsának elnöke. 1919-бен тага вольт на фронте Ньюгати 16. hasseregének, majd — фронт Дели 14. hasseregének — аз RVS-nél, в Донбассе, Харьков — это балолдальско-украинский фельззабадитаса алатт álló csapatok vereségének egy.

1920 ta GK Ordzhonikidze a Kaukázusi Front Forradalmi Katonai Tanácsának tagja és az Észak-Kaukázusi Forradalmi Bizottság elnöke, az észak-kaukázusi elnöke, az észak-kaukázusi elnöke, az észak-kaukázusi elnökénállánállágát. 1920 ta az RCP Központi Bizottságának kaukázusi elnökségének elnöke (6), активный ответ ветт и szovjet hatalom létrehozásában Azerbajdzsánban, rmébannyors.

1922-1926-запрет Г.К. Орджоникидзе вольт и закраикомьянак эльсу титкара, аз SZKP észak-kaukázusi területi bizottságának első titkára (б).1926-1930 — запретить Bolsevik Összszövetségi Kommunista Párt Központi Ellenrző Bizottságának elnöke és az RFI népbiztosa, a Népbiztosok Tanácsának és a Szovjetuniökátázátázátázátáká.

1930 ноября óta GK Ordzhonikidze volt a Nemzetgazdasági Legfelsõbb Tanács elnöke, majd a Szovjetunió Nehéziparának népbiztosa. Kiemelkedő szerepet játszik a Szovjetunió szocialista iparosodásának megvalósításában.

1921 óta G.К. Орджоникидзе az RCP (b) Központi Bizottságának tagja volt, 1926 óta a Központi Bizottság Politikai Irodájának tagjelöltje, 1930 decembere óta az SZKP Központi Bizottságának (bizottságának tagja). Megkapta a Vörös Zászló (1921), (1931), a Munka Vörös Zászlója (1936) rendjeit.

Г.К. Орджоникидзе 1937. 18 февр. Hunyt el. A hivatalos verzió szerint a halál oka szívroham volt. Kortársai között elterjedtek a GK Ordzhonikidze öngyilkosságáról szóló pletykák, amelyeket dokumentumok továbbra sem erősítenek meg.Hamvait a Kreml falában temetik el a Vörös tér mauzóleuma mögött

Григорий Константинович Орджоникидзе (Sergo pártnév) 1886. 24 октября (régi stílusú, 12 октября) született Kutaisi tartományban, Goresha faluban (ma Imereti, Georgia).

1901–1905-ben a tbiliszi mentőiskolában tanult, részt vett a szociáldemokrata körben.

1905–1907-ben aktív résztvevője volt a transz-kaukázusi forradalmi mozgalomnak. 1905 декабрь, летартоцтаттак, микозбен форрадалми, кулёнитменьекхез, соллитотт фегиверекет, 1906, майусабан, увадек элленебен сабадон, ангедтек, августейший педиг, немецкий, немецкий.

1907 januárjában visszatért Oroszországba, pártmunkát vezetett Bakuban, tagja volt az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt (RSDLP) bakui bizottságának.

1912 áprilisában ismét letartóztatták, októberben három év kemény munkára és örök letelepedésre ítélték Szibériában. 1912–1915 гг. — ben a slisselburgi elítélt börtönben volt, majd Jakutiaba száműzték.

1917 Юниусабан Орджоникидзе visszatért Petrográdba (Volt Pétervár), bemutatták az RSDLP (bolsevikok) Petrográdi Bizottságának is a Petrogradi Szakjet végrehajtó biz.A párt Központi Bizottságának utasításait teljesítve június-augusztusban Петроград, сентябрь-октябрь и Transkaukázusban dolgozott. Petrográdba visszatérve aktívan részt vett az októberi forradalomban.

декабря 1917 года Україна рендкивюли бизтосава, 1918 г.априлизабана и дели регио идеигленес рендкивюли бизтосава невезтик ки.

A polgárháború idején (1918-1920) — это Vörös Hadsereg politikai vezetője. 1918 — запретить вольт на Дон Кёзтарсасаг Кёзпонти Вегрехайто Бизоттсаганак, Карицин (ма Волгоград) védelmének egyik szervezője, аз Эсзак-Кауказус Ведельми Таначаканак элнёк.1919 г. — фронт Ньюгати 16. hasseregének, majd a Déli Front 14. hasseregének Forradalmi Tanácsának (RVS) tagja volt, az egyik vezetője annak, hogy Denikin csapatai Orel közelében vereséget szenvedali part, Donbasszult.

1920-1921-ben a Kaukázusi Front Forradalmi Katonai Tanácsának tagja volt.

1920 februárjában — аз észak-kaukázusi szovjet hatalom helyreállításának irodájának elnöke. 1920 áprilisától az RCP (b) Központi Bizottságának Kaukázusi Irodáját vezette.

1922 februárjától 1926 szeptemberéig a transzkaukázusi regionális pártbizottság első titkára, az SZKP észak-kaukázusi regionális bizottságának első titkára (b).

1924-1927-Бен а Szovjetunió Forradalmi Katonai Tanácsának tagja.

1926-1930-ban az SZKP (b) Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke és a Munkás- és Parasztfelügyelet (RKI) népbiztosa, a Népbiztosok Tanácsánakéovésánökénéi a Szl.

1930 ноябрь kinevezték a Nemzetgazdasági Legfelsõbb Tanács (VSNKh) elnökévé.

1932 óta — a Szovjetunió Nehéziparának népbiztosa.

Орджоникидзе и Szovjetunióban az iparosítás egyik fő szervezőjévé vált. Sikerült mozgósítania az ország forrásait hatalmas ipari vállalkozások létrehozására. Nagyban hozzájárult a repülési ipar, a kutatóintézetek, a repülési egyetemek hálózatának létrehozásához és fejlesztéséhez. Részt vett a szovjet védelmi társaságok (Aviakhim, Osoaviakhim) létrehozásában, репуленсек szervezésében.

Ordzhonikidzét Lenin rendjeivel, az RSFSR vörös zászlójával, a munka vörös zászlójának rendjével tüntették ki.

Орджоникидзе, pártnév — Sergo, valódi név — Grigorij Konstantinovics (1886. október 12. (24), Goresha falu, Kutaisi tartomány — 1937. február 18., Moszkva) — grúz bolsevik » múlva Polgárháború … Sztálin közeli barátját, Ordzhonikidzét támogatásával először a szovjet Transkaukázia élére helyezték, majd (1926) Moszkázát. 1930 óta bevezették a «Sergo» -t Politikai Iroda Az SZKP Központi Bizottsága (b).1932-ben a félképzett Ordzhonikidze mentőorvost bízták meg a szovjet nehézipar fejlesztésének irányításával, amelyet aztán a véres «kollektivizálé» kifosztálá. Hamarosan Sztálin fokozta a régi bolsevik gárda üldözését, amely veszélyes volt az autokráciájára. A hozzá tartozó Ordzhonikidze ebben személyes veszélyt érzett, elégedetlenségét kezdte kifejezni a nagy Terror iránt — és 1937 februárjában ködös körülményekárattözultt. Rokonait és alkalmazottait letartóztatták és elnyomták.

Григорий Орджоникидзе az X. pártkongresszuson, 1921-ben

Орджоникидзе életrajza 1917 előtt

Григорий Орджоникидзе Нюгат-Георгиабан született, kis helyi nemesek családjában. Tanulmányait Kharagauli falu kétéves iskolájára is a tiflisi Mihailovszkaja kórház (ahol 1901–1905-ben tanult) mentőiskolájára korlátozták.

1903 óta Ordzhonikidze forradalmi tevékenységekben kezdett részt venni. 1904-Бен незаконный иродалом биртокласа миатт правый идеиг летартозтаттак, декабрь 1905 года родословной и легмагасабб фокан аз эльсу орос форрадалом — fegyverek külföldről törtín szárall.Az utolsó vád alapján Ordzhonikidzét öt hónappal később óvadék ellenében szabadlábra helyezték, és hamis útlevéllel távozott Németországba.

1907 Элен Орджоникидзе visszatért a Kaukázusba, és Bakuban telepedett le. Ott mentősként dolgozott аз olajmezőkön, és bolsevikként dolgozott. A történészek hajlamosak azt hinni, hogy Ordzsonikidze részt vett a herceg meggyilkolásában (1907) Илья Чавчавадзе , híres grúz költő és gondolkodó. Ugyanebben az 1907-ben május elsejei tüntetés során letartóztatták és 26 napot töltött börtönben «Kuchishvili» álnéven.1907 ноябрь Григорий Орджоникидзе-t ismét letartóztatták banditizmus vádjával, és 18 hónapot töltött Bakuban és Sukhum börtönében. A bakui bayili börtönben Ordzhonikidze megismerkedett a forradalmár Koba — Иосиф Джугашвили, leend Sztálinnal. Египетский меглехетосен генгелмейджё Эмбер, «Серго» хамаросан эннек аз идосебб байтарсанак эрőс хатаса ала керулт.

1909 februárjában Ordzhonikidzét száműzték a Jeniszej tartományba, de augusztusban megszökött a száműzetésből, visszatért Bakuba, majd Perzsiába távoz.Részt vett az akkor ott zajló forradalomban, és Teheránban élt. 1910 год после «Серго» Парижа, 1911 года — длинное платье ленинского стиля.

1911 nyarán Ordzhonikidzét Lenin Oroszországba küldte az egészorosz pártkonferencia megszervezésére. Ez Az RSDLP VI konferenciája 1912 januárjában került sor Prágába. Орджоникидзе volt a küldöttje, is megválasztották az RSDLP (b) Központi Bizottságába. Ugyanezen a konferencián Sztálint a Központi Bizottság választotta.

1912. 14 апреля Ordzsonikidzét letartóztatták Szentpéterváron. Három év börtön után a shlisselburgi erődben száműzték Jakutszkba, ahol orvosként dolgozott.

Után Februári forradalom , 1917 júniusában Ordzhonikidze visszatért Szibériából Petrogradba, ahol a helyi bolsevik városi bizottság is a végrehajtó let bizottság. Petrográd szovjet .

Орджоникидзе a kaukázusi oroszok bolsevik népirtásának élén

… в декабре végén является csecsenek fanatikus lelkesedéssel, nagy erőkben támadták szomszédaikat.Fosztogatták, feldúlták és hamuvá égették a gazdag, virágzó falvakat, gazdaságokat és gazdaságokat a Kaszav-Jurtovszkij kerületben, a kozák falvakzénékészónéskéskútázátóštášká » A csecsenekkel szövetségben az ingusok elkezdték űzni a Szunzsenszkaja vonal kozák falvait [amelynek férfi lakosságának többsége a fronton volt], amelyekértért ménekálnékénée »

A bolsevikok azonnal jóváhagyták a hegymászók cselekedeteit.С. Кавтарадзе, az RCP (b) helyi regionális bizottságának tagja szerint az Észak-Kaukázusban «и немцы кузделем szinte egybeesik az osztályharccal», и szovjet kormány kormánéskésékáné Az orosz kaukázusi kommunisták kezdték «földbirtokos népnek» nevezni, miután a csecsen soviniszta Aslambek Sheripovtól átvették ezt a meghatározást. Самуил Буачидзе, honfitársa, Ordzhonikidze általános iskolai barátja lett a helyi bolsevikok feje, akik forradalmi tevékenységüket 1905-ben a Kviril kincstár megásával kezdték.Орджоникидзе — это kiemelkedő szerepet kezdett játszani a Vörös Tereken.

1917. 26 декабря — án megölték a tereki atamánt, Карауловот. Bolsevikok lefegyverzésbe vetették az egész kozák falvakat. Leszerelést a föld, vagyon — это tömeges kilakoltatások «rekvirálása» követte. 1918 májusában a Tereki Tanácsköztársaság Népbiztosainak Tanácsa úgy döntött, hogy az orosz kozákokat kitelepíti a Szunzsenszkaja-vonal falvaiból, является «felszabadult ázáköözökön». Augusztusban a bolsevikok megszervezték az ingus fegyveresek invázióját Aki-Jurtovszkaja, Szunzsenszkaja, Tarszkaja és Tarszkij khutorok falvaiba.Килаколтат с козакок 120 миллионов араньи рубель értékű vagyont vittek el. Az akció fő inspirálója és kezdeményezője Ordzhonikidze — это владикавказский Vörös Kormány belügyi népbiztosa, Jakov Figatner zsidó volt. Miután a kozák földek egy részét átengedték az ingusoknak, a Terski Népbiztosok Tanácsa Григорий Орджоникидзе javaslatára gyulladásos fellebbezést intézett az oszétokhoz:

Számos kozák falu ékelődik Oszétiába. És га в kozákok ного egyeznek önként és pyatigorski kongresszus döntésével, hogy engedjék аТы önöket forradalom Йоган Fold, Majd karokkal kézben, мята аз Ingus testvérek, hívják мек szülőföldünkön letelepedett stanitsákat, hogy lefegyverezzék és kiköltözzenek.

Bolsevikoknak nem sikerült azonnal végrehajtani ezt a tervet. Кодозакок Герасим Вдовенко атаман vezetésével összegyűjtötték и fennmaradt fegyvereket, és ellenállni kezdtek. 1919 Elején a Kuban fehér csapatai közeledtek hozzájuk — Ljahov tábornok hadtestéhez. Polgárháború végén azonban и Terek kozák hadsereg teljes vereséget szenvedett: kozákokat lefegyverezték, új kilakoltatásnak vetették alá, földjeiket pedig a csecsenek kezbekézés. Орджоникидзе, он же егы идеиг Украйна комиссаракент тавозотт, 1920-бан исмет мегжелент в Терекен аз RCP (Kaukázusi Iroda) kaukázusi irodájának vezetőjeként.Rámutatott a Terski Forradalmi Bizottság V. Kvirkelia vezetőjére:

A Központi Bizottság Politikai Irodája jóváhagyta a Kaukázusi Iroda határozatát a hegymászóknak földterületek kiosztásáról, falvak kilakoltatása előtt meg sem állva.

Az elsőeket 1920 tavaszán ismét erőszakkal vitték ki három, régóta szenvedő kozák faluból: Aki-Jurtovszkaja, Tarszkaja és Szunzsenskaja. Ezeket a földeket az ingusok elfoglalták. Kozák ellenállást brutálisan elnyomták. Орджоникидзе előírta:

Ha egy faluban legalább egy kozák szembeszáll a szovjet hatalommal, akkor az egész falu lesz a felelős: egészen a kivégzésig, a rombolásig.

Az említett időszak egyik hivatalos dokumentuma a következő:

A Kaukázusi Front elvtárs Forradalmi Katonai Tanácsának tagja Ordzsonikidze elrendelte: először Kalinovszkaja falu felégetését; a második — Ермоловская, Закан-Юртовская, Шамашкинская, Михайловская фальвакат — амельекет а szovjet hatalom egykori alattvalói adtak a hegyi csecseneknek. Miért kellene a fent említett 18-50 éves falvak teljes férfipopulációját vonatokba berakni és kíséret útján Északra küldeni nehéz kényszermunkára? Az idős embereket, nőket és gyermekeket ki kell telepíteni a falvakból, lehetővé téve számukra, hogy az északi tanyákra és falvakba költözhessenek.Надтеречная vonal parancsnoka a Prodkom Skudre-hoz, hogy nevezzen ki egy bizottságot, amelynek elnöke az erők csoportjának elvtársának parancsnoka. Két tagból álló, saját belátásuk szerint álló Gegechkori, amely: a teljes lakosság kitelepítése.

Ennek a büntető Expedíciónak a közvetlen vezetését Kimen biztos hajtotta végre. Joseph a Munkáshadsereg parancsnoka szerint Kosior , «9000 családot kellett kilakoltatni, a kozákok jelentős részét kényszermunkára küldték a Donyeck-medence bányáiban.«A csecsen és az ingus vezetők az oroszok teljes kitelepítését követelték a Hegyi Köztársaság területéről.

Határozottan úgy döntöttünk, hogy 18, 60 ezer lakosú falut kilakoltatunk a Terek túloldalán …

majd beszámolt:

… Сунженская, Тарская, Фельдмаршальская, Романовская, Ермоловская és más falvakat kiszabadították a kozákok elől, átadták ket a hegymászóknak — ingusoknak és csecseneknek.

Журнал «Молодая гвардия» (1993. évi 3. szám) e 60 ezer kozák, főként nők, idős emberek és gyermekek kikiáltásának epizódját írja le 1921. április 17-én az «SZK. Орджоникидзе. A kilakoltatás egy nap alatt megtörtént! Ugyanakkor a vasútállomás felé vezető úton 35 ezer embert öltek meg. A kilakoltatás tanújának, egy Terek kozáknak 1990-ben a Don magazine megjelent emlékei szerint

Községünket három kategóriába sorolták.[Elször -] «fehérek» — a férfi nemet lelőtték, nőket és a gyerekeket pedig szétszórták, hova és hogyan menekülhettek el. A második kategóriát — a «vöröseket» — kilakoltatták, de nem érintették meg. Хармадик, родословная «коммунистак». Az első kategóriába tartozók nem kaptak senkinek semmit, a «vörösök» családonként egy szekeret kaptak, amelyre bármit felvehettek, amit csak akartak. «Коммунистический» родословной joguk volt minden ingóságot elvinni. Аз egész falu udvara a csecsenekhez és az ingusokhoz került, akik egymás között harcoltak a mi javunkért.

Húszezer csecsen telepedett le korábban a kozákok tulajdonában lévő területre, akik 98 ezer földműves földet kaptak a rendelkezésükre. Az észak-kaukázusi bolsevikok által létrehozott «Hegyi Köztársaság», kommunista főnökök kezdetben azt gondolták, hogy széles határokat adnak (lásd a térkpet). С 1920-го года, когда évek elején az ортодоксальные папы получили legúlyosabb elnyomás érte ( az értékek eltávolítása a templomokból , papsági folyamatok halálos ítéletekel). De a Hegyi Tanácsköztársaság 1921 áprilisában alapító kongresszusa határozatot fogadott el «A saría bírósági eljárásának bevezetéséről a Hegyvidéki ASSR-ben», ésétézét ézét ézét ézét ézét ézét ézét ézét ézétA hegyi köztársaságnak akkor muszlim szimbólumokkal ellátott zászlaja volt.

Hegyi Köztársaság projekt

nem úgy mint sztálin 1944-ben kitelepítette Ingus és csecseneket , в Terek kozákok nem kevésbé véres bolsevista népirtása nem kapott széles körű tudmisírtomnelst modern. A liberális közösség inkább nem emlékszik sem róla, sem a helyi népek részvételének mértékéről azokra a helyi népekre, akiket negyed évszázaddal későlepíkte magte is későlepíukte.És га в kaukázusi nemzetiségeket visszaadnák szülőföldjükre Hruscsov és «kártérítésként» részesültek szomszédos Орос régiókból származó területek Краткое IDĖJŲ kivágásáért, ezért Соха Senki нэм szándékozott helyrehozni Терек, Кубань és Дон kozákok előtti történelmi HIBAT.

Ordzhonikidze fontos szerepet játszott abban, hogy az egész Transkaukázia területét bevonják az újonnan alakult Szovjetunióba. Azerbajdzsán (1920. április) és Örményország (1920. november) bolsevikok általi elfoglalása után Ordzhonikidze vezette őket invázió Grúziába (1921.február-március), amelyet szocialista köztársasággá alakítottak át. Ö Maga tartotta legjobbnak, ха Grúziát нэм uniói köztársasággá, hanem autonómiává Tenne аз-ен РСФСР belül, Е. С. emiatt ö Lett Груж Идьек 1922. Серго durva bánásmódja Груж kommunistákkal feldühítette Lenint, аки AZT javasolta, hogy kizárják коммуниста pártból . Ugyanebben аз időszakban Орджоникидзе segített Мирза Кучек Хан számára Краткое életű Элет létrehozásában Гилянская Szovjet Szocialista Köztársaság Irán Északi részén, amelyet szintén állítólag szorosabb kapcsolatba Kellett hozni szovjet Oroszországgal.

1922 Marciusában megállapodást írtak alá Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán egyesítéséről Kaukázusi Föderáció (1937-ig létezett). 1922-1926-запрет Орджоникидзе и региональный запрет на использование энергии.

Микоян, Шталин, Орджоникидзе. Тбилиси, 1925

1926 ноябрь, aki Trockij és Zinovjev elleni győzelem után emelkedett fel — Kamenev Sztálin régi barátját, Sergót a Kaukázusból Moszkvába helyezte át.Нэги éven át (1926-1930) Орджоникидзе везет с собой парашютист, как часть элендерзэси бизотцагат. 1926-ban tagjává vált a Bolsevikok Szövetségi Kommunista Pártja Központi Bizottságának Politikai Hivatalának (nem szavazó tag), de ugyanebben az évben elvesztette ezt a címetbenón 1930-ый запрет на азонбан «Серго» в Политике Ирода teljes jogú tagja lett.

1930 novemberében Ordzhonikidzét nevezték ki elnöknek A Szovjetunió Nemzetgazdasági Legfelsõbb Tanácsa , és 1932.január 5-én «áthelyezték» ebből a tisztségből a Szovjetunió Nehézipari Népbiztosi posztjába. Ez a rendelkezés nagyon fontos volt, mivel a második ötéves terv feelétel nélküli elsőbbséget adott a nehézipar fejlesztésének. Nehéz elképzelni, hogyan dolgozhatna ezeken a legnehezebb munkakörökön az a személy, akinek csak két általános iskolai osztálya és egy orvosi asszisztens iskolája volt. ПодробнееMaga Sergo nyilvánvalóan csak Sztálin felügyelője és «ostora» volt miniszteri posztján.

Серго Сталин без присмотра за деньгами. Ordzsonikidzének nem nagyon tetszettek azok az elnyomások, amelyeket barátja, Joseph egyre jobban felszabadított a bolsevikok «régi gárdájával» szemben. Серго — это ebbe az érségbe tartozott. Állítólag 1932-ben a Politikai Iroda néhány más tagjával együtt ellenezte azok durva üldözését, akik az ún. ryutin platformja ”, És ez akkor is konfliktushoz vezetett Sztálinnal.

Elhagyva a Kaukázust, Ordzhonikidze az ottani vezető pozíciók nagy részét személyes jelöltjeivel váltotta fel. Az 1930-as évek elején. Sztálin, aki nem tolerálta a versenyt, eltávolította a legtöbbjüket, és ez új összecsapásokat okozott közte és «Sergo» között. Орджоникидзе Лаврентий Берият, он же ма мар szélhámos és veszélyes intrikus, az első szerepet játszott a Transkaukázusban. «Серго» Sztálinnal való szembenállásáról szóló pletykák alapján számos publikáció szinte liberálisnak és demokratának ábrázolja.Nem szabad azonban elfelejteni: ennek az ellentétnek a tisztán személyes érdekek voltak az okai. Орджоникидзе, аки Соха ного ítélte эль kozákok népirtását, vagy paraszti Oroszország vereségét kollektivizálás Soran, vagy munkásosztály rabszolgaságát аз ELSO ötéves tervek IPARI építkezésein, наиболее Csák legmagasabb коммунист Элиты privilégiumának túlzott «abszolutizmusa» Ellen akart védekezni, amelyhez ö Maga является тартозотт.

Орджоникидзе беззеде, 1936

A közelmúltban nyilvánosságra hozott dokumentális tények arra az elképzelésre is utalnak, hogy Ordzhonikidze ilyen szembeszökő képességét Sztálinnal szemben már elkár kor.Кораббан Рой Медвегьев történész azzal érvelt, hogy Ordzsonikidze meglehetősen aktívan ellenkezett Nagy Terror 1936-1938, амелет на «Sergo» helyettese, Pjatakov letartóztértása kis. Самый азонбан, еги másik történész, Oleg Khlevnyuk arról számol be, hogy a szovjet archívumban nincs bizonyíték arra, hogy Ordzhonikidze ellenezte volna a «népellenségek» moszkvénédvejtézátés. A levéltár szerint Ordzsonikidze éppen ellenkezőleg, személyesen hallgatta ки Pjatakovot, és úgy tett, mintha hinne «bűncselekményeiben».

Tovább zinovjev és Kamenyev tárgyalása a vádlottak nemcsak Sztálin, hanem Ordzsonikidze életének kísérleteit is «bevallották». Надь Szovjet Enciklopédia egy időben azt является állította, hogy az ellenséges cselszövések nagymértékben lerontották Sergo életét.

Орджоникидзе халала

Van információ arról, hogy 1936 novemberében «Sergo» szívrohamot kapott.

Орджоникидзе 1937. 17-18 февраля. Роберт Конквест азт állítja, hogy ez az orvosi jelentés hazugság volt, és az egyik orvos nem akarta aláírni.

Египетский масик változat: arról, hogy Ordzsonikidze a nagy Terror elkeseredésében öngyilkosságot követett el — Hruscsov említette először egy titkos jelentésben, 1956. 25 февраля. Megismételte beszédében a 22. pártkongresszuson (1961). Emlékirataiban Hruscsov két forrását közli ehhez a verzióhoz: állítólag kifejtette neki Georgy Malenkov a háború alatt és Anastas Mikoyan utána.

Van egy másik verzió, miszerint Ordzhonikidzét Sztálin parancsára megölték, vagy öngyilkosságra kényszerítették.Nem sokkal a második világháború után terjedt el. A honfoglalás jelentése szerint tanúk látták, hogy az emberek halála után azonnal elszöktek Ordzhonikidze házából. Pletykák szerint Sergo felesége, Zinaida Gavrilovna Pavlutszkaja, aki a férje mellett volt a halál idején, egyeseknek elmondta, hogy öngyilkos lett, mások pedig megölték. Figyelembe véve a Szovjetunió akkori eseményeit és példáját kirov halála a gyilkossági elmélet egyáltalán nem tűnik hihetetlennek. De a legtöbb komoly történész még mindig elutasítja.

A legtöbb kutatónak azonban nincs kétsége: 1936 végén Sztálin Ordzsonikidzét jelölte meg a megsemmisítés egyik közvetlen célpontjaként. 1955-56-бан. több volt alkalmazott NKVD rágalmazás begyűjtésével vádolták Ordzhonikidze ellen. Sztálin Ordzhonikidze számos alkalmazottjának felszámolása közvetett jele annak is, hogy az önmaga ellen megtorlást készítenek.

Nem sokkal Ordzhonikidze halála után, a Központi Bizottság 1937. február-márciusi plénuma Sztálin élesen bírálta az elhunytat «egyeztetése» miatt.Azt állította, hogy Ordzhonikidze jól ismeri a «pártellenes érzelmeket» Lominadze azonban elrejtette ket a Központi Bizottság elől. 1937-Бен Орджоникидзе idősebb testvérét, Papuliat letartóztatták és lelőtték. 1938 г. — запретить Серго женат на чистом сердце. Később haradik testvérét, Konstantint letartóztatták, unokaöccsét, Georgy Gvakharia-t, a Makeyevsky kohászati ​​igazgatóját lelőtték.

Ordzhonikidze emlékezete a Szovjetunióban

A Szovjetunió több városát és járását átnevezték «Ordzhonikidze» -re: például Vladikavkaz Oroszországban és Vakhdat Tádzsikisztánban (késkánelvöbb tádzsikisztánban).Аз Орджоникидзе невветит в Нижний Новгород Сокол гьяранак, МиГ vadászgépek fő gyártójának — это Moszkvai Repülési Intézetnek (MAI) adták.

Ordzhonikidze tiszteletére elnevezték a Sverdlov-osztályú tengeri cirkálót, amelyen Hruscsov 1956-ban Nagy-Britanniába érkezett. A látogatás során az MI6 brit titkosszolgálat elküldte a híres «Buster» Crabbe búvár urat, hogy vizsgálja meg az Ordzhonikidze fenekét és légcsavarjait annak érdekébenákésékésékésékésékésékésékés érdekézékésékéséké é?Crabbe nem tért vissza a misszióból. Египетский évvel később egy testet találtak fej és karok nélkül, амели feltehetően egy eltűnt búvárhoz tartozik. 2007 год Эдуард Кольцов вольта szovjet harci úszó elmondta, hogy fél évszázaddal ezelőtt elvágta Crabbe torkát, amikor azt találta, hogy mágneses aknát ültet a hajáza por táltet. Kolcov változata nem kapott megerősítést, és sokan vitatják.

Még a legendás népbiztos özvegye is meg volt zavarodva a verziókban, gyilkosságról, majd öngyilkosságról beszélt

1937 г.Februar 18-Ань, néhány nappal Központi Bizottság plénuma megnyitása előtt, Амели Utan megkezdődött Szovjetunióban Nagy террор időszaka, hirtelen meghalt Grigorij Konstantinovics Ordzsonikidze … Az аз уголек, akit Ленин személyes barátnak nevezte, és párttársai — » forradalom kosa «és» Sztálin szamara «. Halála annyira titokzatos volt, hogy még mindig pletykákat és pletykákat okoz.

Néhány hónappal halála előtt, 1936 októberében Григорий Орджоникидзе, abban az időben a nehézipar népbiztosa, akit gész.évfordulóját. A legközelebbi szövetségessel együtt Sztálin az egész ország ünnepelte, jelentéseket és üdvözleteket küldtek. A jelentéseket elolvasták, az utcákat átnevezték. В 1936 году végén felhők kezdtek gyülekezni a feje fölött, является Népbiztosságon letartóztatásokat tartottak.

Még az ünneplés során megtudta idősebb testvérének letartóztatását. Mint maga Ordzhonikidze gyanította, Sztálin már nem bízott benne. Feltételezte, hogy ez intrika Beria … Még a javaslataimat is megosztottam velük Mikojan , panaszkodva, hogy nem érti teljesen, miért veszítette el a vezető bizalmát.

Орджоникидзе nem találta ki ezt az egész helyzetet — 1937. február 18-án eltűnt.

A tudósok dokumentumokból és szemtanúk beszámolóiból rekonstruálták a 37. február 17-i és 18-i napokat — Ordzhonikidze hogyan töltötte őket. Délután három órától a nehézipar népbiztosa a Politikai Iroda ülésén volt. Ott késő estig megtárgyalták azokat a határozatokat, amelyeket a Központi Bizottság Plénumán február 20-án vitára bocsátottak. Ezt követően Sergo elment népbizottságához, hogy tisztázza a jelentés minden részletét a plénumon, mert ki kellett fednie a nehézipar «kártevőit».

Van egy verzió, miszerint amíg a munkahelyén volt, az irodai Kreml-lakást átkutatták. Sergo megtudta ezt, és felháborodva hívta fel Sztálint. Amire a főtitkár biztosította forradalmi bajtársát, akivel egy bakui börtönben találkozott 1907-ben, hogy semmi különös nem történt, is a saját helyén kutatgeznihet v.

Halála napján, 18 февраля — непобедимый истец Шталинба. Tanúk nélkül találkoztak. És hazatérve Ordzhonikidze telefonon beszélt a vezetővel. A beszélgetés kiabálásra, valamint átkozódásra váltott, többek között grúzul.

Másnap az újságok azt írták, hogy Серго Орджоникидзе 18-án 17: 30-kor hunyt el. A forradalmár egy szunyókálás közben halt meg a lakásában hirtelen szívbénulás (szívroham) miatt. Sztálin Ordzhonikidze fájó szívéről is beszélt a Központi Bizottság plénumán, amelyet több napra halasztottak a gyász miatt.